Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 253 talmasodásának okairól ír, s mindjárt a türelem feltételeivel folytatná. Nem említené azt, hogy a türelem az uralkodó tetszéséig szól; ez — mutat rá — nem szolgálná a kitűzött cél elérését. Kifejezi kételyeit az iránt, hogy (az 1701-ben privilegizált ortodoxokat kivéve) minden román ténylegesen unitus volt 1744ig, s minden unitus egyházi telket az uralkodó és katolikus személyek adományoztak. Tartós lehet-e a nyugalom — teszi fel a kérdést —, ha unitus papok maradnak ott, ahol egyáltalán nincsenek híveik? így jelentős változást javasol a templom-visszaadás kérdésében: az ortodoxok azonnal adjanak vissza az unitusoknak minden olyan elfoglalt templomot, amelyet azok az 1744-i zavarok előtt birtokoltak. Az egyházi telkek közül azokat adatná vissza az unitusoknak, amelyeket nem ortodoxok pénzén vettek, hanem az uralkodó vagy magánszemélyek adtak unitus papok használatára. A továbbiakban csak anynyi a megjegyzése, hogy hangsúlyozottan belevétetné a szövegbe: az ortodoxok ne akadályozzák meg az unió békés prédikáció útján való terjesztésének kísérleteit — s csak egy fél mondatban jelzi kételyeit az iránt, hogy Erdély nagy részében nyoma sincs a disuniálásnak. Uhlféld első megjegyzése csak az ortodox püspök megígérését tartja meggondolandónak (a Konferenz-ülés többségére hivatkozva); így csak annyit említene erről a rescriptumban, hogy az ortodoxok feletti egyházi jurisdictióról a királynő külön fog rendelkezni. Bartenstein javaslataival a Kancellária száll vitába, azzal az érveléssel kívánva megtartani a bevezető részt, hogy az ortodoxok vétkei ismeretesek, s helyesebb ezeket nem csak általánosságban említeni, hogy így a nép fel tudja mérni a királyi jegy mértékét. A román nép nyersesége, állhatatlansága, teljesen paraszti szelleme és jelleme inkább specifikumokkal hajtható a jóra. A római Kúria is inkább megnyugtatható azon érvek ismertetésével, amelyek Mária Teréziát a türelem engedélyezésére bírták. Megtartaná a bajok elhatalmasodásáról szóló szakaszt. Elutasítja Bartenstein kételyeit az uniónak 1744-ig teljes voltát illetően (azzal, hogy ez sérelmes a recepta religiókra [!]). Az unitus papi telkeket szerinte a községek és birtokosai királyi rendeletre szakították ki. 70 Feleslegesnek, sőt veszélyesnek tartja Bartenstein betoldását az unió békés prédikációk útján való terjesztéséről. Apodiktikusan leszögezi, hogy bizonyos területeken nincs disuniálás. A másik oldalon azonban megszólalnak a vezető tekintélyek. Batthyány határozottan kiáll Bartenstein javaslatai mellett, s aggályait fejezi ki az iránt; a Gubernium olyan helyzetben van-e, hogy erőszak alkalmazása nélkül vissza tudja venni az ortodoxok által 1744 előtt birtokoltakat % Ne inkább az ortodox püspökség felállítása és az azt követő törvényes vizsgálat után kerüljön sor erre? Kaunitz szintén teljesen egyetért Bartensteinnel. Csatlakozik Batthyányhoz abban, hogy nem időszerű az ortodoxok által elfoglalt templomok különbség nélkül való visszaadása. A nemrég elfoglaltaknál kevesebb az aggály: a friss bűncselekményt nem lehet közönyösen szemlélni. Ott, ahol az ortodoxok régtől birtokolják a templomot, a következmények könnyen előreláthatóak, s majd az udvarra hullik vissza a vád: amit éveken át lanyhán elnézett, a legrosszabbkor akarja helyrehozni. Véleménye szerint csak az új erőszakosságokat kell újra korrigálni, a többi félre kell tenni az új püspökség felállítása utánra. Colloredo is Bartenstein mellett van rövid állásfoglalásában; Khevenhüller szintén, azzal az indokolással, hogy az ideiglenes orvoslás természetével nem egyező olyan eszközök használata, 70 Így ti. jogi helyzetük még kevésbé vitatható.