Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
254 Trocsányi Zsolt amelyekkel a nyugalom helyett csak a baj terjedését érik el. Uhlfeld újabb állásfoglalásában ugyan helyesnek tartaná annak említését, hogy a türelem az uralkodó jótetszésétől függ (bár maga is tudja: Mária Terézia veszítene vele a legtöbbet, ha vissza kellene vonni), de végül is úgy foglalja össze a köröztetés eredményét, hogy a többség szerint nem kell emlegetni a türelem visszavonható voltát, s csak az ortodoxok által az utolsó 2—3 évben elfoglalt templomokat kell visszaadni, a többiekről az uralkodó rendeljen el vizsgálatot. A püspök instructiójából törölni kell azt, hogy az ortodox papság csak az uralkodó és a rendek tetszéséig élvez megtűrtséget; helyébe olyan fogalmazás lépjen, hogy az erdélyi törvények szerint csak megtűrtek. Az Uhlfeld javaslata, hogy a karlócai érsekhez kérdést kell intézni a jegyzőkönyvben nekiszegezett vádakról, és válaszáig semmi sem expediálandó. Mária Terézia a,zzal adja „placet"jét a határozathoz és a rescriptum-terv köröztetesenek eredményéhez, hogy Uhlfeld és Bartenstein tárgyaljon Novákoviccsal, és tegyék rendbe az ügyet. 71 Az ügy tehát kimozdult a korábbi kátyúból: a türelem feltételei, az exemptus ortodox püspök jogköre általános vonalakban tisztázva vannak, a templom- és papi telek-visszaadások kérdésében győz Bartenstein józansága és a végrehajtásban Uhlfeldnek (a Ministerialkonferenz elnökének és a külön erdélyi miniszterek) osztoznia kell vele. A két államférfi közli is a Bécsbe felrendelt Novákoviccsal azt, hogy a királynő őt rendelte Erdélybe ortodox püspökül az ottani ortodoxok közötti nyugalom helyreállítására. Novákovics azonban nyilván nem szívesen vállalna egy ilyen megbízatást egyházi felettese hozzájárulása nélkül, sőt annak sérelmével (exemptiója elzárja az utat az érsek erdélyi joghatóság-igénye elől); így mindjárt a tárgyalás kezdetén azzal hárítja el a tisztségét, hogy nem tud románul. Uhlfeld és Bartenstein kérdésére, hogy akkor kit javasol e tisztségre, nem tud (vagy ahogy a két államférfi okkal sejti: nem akar) alkalmas személyt ajánlani. így Ühlfeldék letesznek a vele való tárgyalásról. Novákovics azonban (bizonytalan: saját meggondolásából-e, Karlócáról nyert utasítására-e vagy kormányzati nyomásra) rövidesen úgy nyilatkozik Pálffy magyar udvari kancellárnak (akinek világi joghatósága alá egyelőre tartozik), hogy három hónapon belül megtanul románul, s elfogadja a püspökséget. Ezt bejelenti Uhlfeldnek is, erre folytatódnak vele a tárgyalások. Uhlfeld azonban ISTovákovics kezdeti vonakodását újabb manőverre akarja felhasználni: arra hivatkozva, hogy a püspök nyilván nem akarja meggyűlöltetni magát a szerb ortodox papsággal és ezzel elveszteni az előlépés reményét, megpróbálja érvényteleníteni az 1758. augusztusi döntést, azzal, hogy meg kellene próbálni püspök kinevezése nélkül, az ortodox espereseken át nyugton tartani híveiket. Ezt lehetségesnek tartja, ha a külső bujtogatókat távol tartják. A gyakorlati megvalósításban látszólag az ő kezére játszik az, hogy a rövidesen összeülő erdélyi országgyűlésre Mária Terézia Bethlen Gábort küldi le királyi biztosul. A kancellárnak kellene rendelkezést kapnia arra, hogy a katolikus főbbekkel való előzetes tárgyalás után vizsgálja meg: 1. van-e néhány alkalmas ortodox pap, akik magasabb tisztség reményében vállalnák e célok megvalósítását, 2. hogyan lehetne gondoskodni róla, hogy az ortodox türelmi rendeletből az uniónak ne legyen hátránya, 3. hogyan lehet Erdélytől távol tartani a bujtogatókat? Bethlen ezekről három hónapon belül tegyen 71 A Konferenz 1759. június 6-i ülésének jegyzőkönyve, a rescriptum-terv és a vele kapcsolatos állásfoglalás és a resolutio: EK; AG 1759: 253.
