Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
252 Trócsányi Zsolt kell, hogy Mária Terézia rendelete nem vonatkozik azokra a helységekre, amelyekben jelenleg fennmaradt az unió. Jelentést kell várni tőle a kihirdetés eredményéről. A törvényhatósági tiszteknek és a birtokosoknak legalább a Gubernium útján a lelkére kell kötni: minthogy alapos a gyanú, hogy hanyagságuk vagy elnézésük előmozdította a disuniálást, a jövőben minden olyasmit hárítsanak el, ami felizgatná a népet, akadályozzák meg az erőszakoskodásokat, a titkos gyűléseket, az emisszáriusok tevékenységét (ezeket azonnal tartóztassák le, s további rendelkezésig tartsák őrizetben). Ha a tisztek, illetve a birtokosok nem tartanák ehhez magukat, fel kell függeszteni őket tisztükből, meg kell vonni javadalmazásukat, illetve mint a királyi rendeleteknek ellenszegülők ellen kell eljárni ellenük. A Konferenz állásfoglalása alapján dolgozta ki az Erdélyi Udvari Kancellária a rescriptum tervezetét. Ennek szövegezése szerint Mária Terézia nemtetszéssel fogadta azt, hogy bár időről időre rendelkezéseket adott ki az unitus—ortodox viszályok lecsillapítására, a baj csak nőtt: az ortodoxok erőszakra ragadtatják magukat, megzavarják Erdély közbékéjét (templomokat foglalnak, gyűléseznek stb.). Miután így az ortodoxokra hárította a felelősséget az előállt helyzetért, jelezte kegyelmességét: az ilyen vétségekre van büntetés, de minthogy remélhető, hogy ez a nyers nép kijózanodik, ha megfelelő intézkedések történnek, s különösen ha a botránykövet elhárítják, megszünteti az eljárást, s a feledés fátylát borítja mindenre. Minthogy a rescriptum szerint világos, hogy a bajok oka részben a román nép egy részének 69 az unióra való kényszerítése, részben az emisszáriusok izgatásai, részben végül egyes helyi tisztek hanyagsága, illetve elnéző magatartása, úgy rendelkezik, hogy az eddig az unióról elálltakat ne zaklassák, ezek szabadon gyakorolhassák vallásukat azzal a feltétellel, hogy adják vissza az unitusoktól erővel elvett templomokat, ne is foglaljanak el újabbakat, engedjék vissza az elűzött unitus papokat, ne sértegessék az unitusokat, ne csábítsák disuniálásra őket. Tilos titkos gyűlések tartása, emisszáriusok befogadása, ezeket jelentsék fel a hatóságoknál. A világi tisztségekkel szemben legyenek engedelmesek. Papjaikért kezeskedjenek, hogy nem lépnek fel a felségjogok, az ország nyugalma, a köz java ellen, így számíthatnak további kegyelmességére, ellenkező esetben a büntető igazságra. (A rescriptum-tervezet végül utasította a Guberniumot az unitus püspök, a törvényhatósági tisztek és a birtokosok megintésére a Konferenz határozatának szellemében.) Ha a konferencia ülésének jegyzőkönyvében nincsenek feltüntetve az egyes miniszterek állásfoglalásai, a körözésre bocsátott rescriptum-tervezetnél annál jobban kivehetők az álláspontok. Bartenstein alapos kritikának veti alá a szöveget. Abból indul ki: ha jól értette, a rescriptumnak az a célja, hogy az ortodox püspök leérkezéséig az uralkodói méltósághoz illő módon csillapítsa le a kedélyeket Erdélyben. Erre hivatkozva helyteleníti a szöveg bevezető részét (a történtekre fátylat borításig): az már azért is aggályos szerinte, mert így nem maradhat titokban, hogy Erdélyben eláradt a vétek, s az udvar nem bír vele; egyben a római Kúriának is okot adnának rá, hogy annál erősebben helytelenítse: az ilyen garázdáknak püspököt adnak. Bartenstein jóval rövidebb bevezető szöveget javasol. Kihagyná azt, amit a tervezet a bajok elha69 Valójában az erdélyi román nép egészét vitték át az unióra (az 1701-ben diplomát kapott ortodox töredék kivételével).
