Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
242 Trócsányi Zsolt j függésben (csak a karlócai érsektől, vagy valamelyik pátriárkától) ? Ezek után titkon megvitandó vele instructiója s a többi szükséges irományok. Mária Terézia resolutiója az első kérdésre „piacet", a másodikra „currabo" [sic]. 49 Közben azonban Uhlfeldnek ós táborának segíségére jött az, hogy az ortodox püspök kinevezéséről hozott elvi döntés kipattant. Ez Bartenstein nevéhez fűződik — az immár nem fiatal államférfi a Ministerialkonferenz 1758. december 10-i ülésén zavart kamaszként mentegetőzhet: ő nem tudta, hogy Mária Teréziának az 1758. augusztus 19-i konferencia jegyzőkönyvére hozott döntését titokban kell tartani. 50 Valójában a Hofdeputation in Illyricis egy ügyetlenségéről van szó — nem valami olyan indiszkrécióról, amilyet korábban nem egyszer róttak fel Bartensteinnek. Nenadovics (feltehetően összhangban az ugyanez idő tájt induló újabb orosz akcióval) újabb folyamodványban tárja a központi kormányzat elé az erdélyi ortodoxok panaszait. Százsebes-, szászvárosszéki és Fejér megyei hitfelei Áron püspök erőszakoskodásaira panaszkodnak (ortodox papokat börtönöztet be, Códon nyilvánosan megnyirat két ilyen papot — egyikük a későbbi jeles erdélyi román értelmiségi, Ioan Piuariu-Molnár apja — stb.). Azt kérik: az érsek érje el Mária Teréziánál, hogy az küldessen nekik Karlócárol ortodox püspököt (vagy engedje meg nekik, hogy kivándoroljanak oda, ahol vallásukat szabadon gyakorolhatják). A brassai és Brassó vidéki ortodoxok azt sérelmezik, hogy kiváltságaikat nem erősítik meg, brassai polgárjogot sem kapnak, egyéb okuk is van a panaszra az adózás, kvártély miatt, amiatt is, hogy a brassai hatóságok nem engedik meg nekik a szükséges templomépítést, nem adnak nekik temetkezőhelyet. Bizonytalan: tudomást szerzett-e Nenadovics vagy környezete az 1758. augusztus 19-i határozatról vagy legalábbis arról, hogy az erdélyi ortodoxoknak exemptus püspököt készülnek adni — de az akció telibe talált: az erdélyi, nem egyesült görögök Karlócárol kérnek püspököt! A Hofdeputation pedig elköveti azt az ügyetlenséget (nyilván a szeleknek a vitorlából való kifogásán igyekezve), hogy a Nenadovicsnak adott elutasító válaszban, leszögezve, hogy az érseknek nincs joghatósága Erdélyben, kifecsegi Mária Terézia döntését egy erdélyi ortodox püspök kinevezéséről. 51 . A püspök kinevezésének terve tehát publikus; számolni lehet Nenadovics fokozott ellenakcióival erdélyi jogkörének (amelyet hivatalosan soha nem nyert el) most már végleges elvesztése megakadályozására. Ugyanez idő tájt indul újabb orosz diplomáciai akció — előbb a magyarországi szerb ortodoxia érdekében, majd az erdélyi románokra is kiterjesztve. 1758. augusztus 21-ón az orosz kormányzat utasítja Keyserling bécsi követet, hogy lépjen fel a szerbeknek a katolikus egyháztól elszenvedett sérelmei orvoslásának érdekében, és sürgesse vizsgálat tartását ezekről. Keyserling 1758. október 3-án azt jelenti Pétervárra: a Habsburg-kormányzat csak mentegeti az ortodoxok elleni lépéseket, de nem javítja sorsukat. Egyben felterjeszti az Oroszországot az erdélyi ortodoxok érdekében többször is megjárt Ecsellői János pap (Pópa Ioan din Aciliu) egy memorandumát az erdélyi ortodoxok sérelmeiről. János pap a szabad vallásgyakorlaton kívül a kivált49 Az 1758. október 22-i értekezlet jegyzőkönyve és a resolutio: EK: AG 1758: 475. 60 Uo. 51 Az 1758. december 10-i Konferenz-ülés jegyzőkönyve ismerteti Nenadovics folyamodványát és mellékleteit és a Hofdeputation válaszát (uo.).
