Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 243 ságaikkal való élés biztosítását is követelné hitfeleinek,

52 továbbá 500 elvett templomuk visszaadását (ez a szám reálisnak tűnik), ortodox püspök adását nekik (ez az igény, láttuk, szerepel a Nenadovicshoz beadott s általa továbbított kérvényben is) és végül sérelmeik kivizsgálását az orosz kormányzat két biztosa jelenlétében, vagy engedélyt a kivándorlásra. Az utolsó kérés már annyira merész — s oly mértékű beavatkozás volna a szövetséges állam belügyeibe, hogy Keyserling sem meri pártolni még saját kormányzata előtt sem (beszámolójában csak említi, de aztán nem foglalkozik vele). A cárnő 1758. november 6-án részletesebb jelentést kér bécsi követétől. Keyserling 1758. december 26-án (talán már informálódva a Konferenz 1758. december 10-i üléséről) a következő javaslatokat teszi: 1/ az ortodoxok alappal bíró panaszait ismertetni kell a Habsburg-kormányzattal (ez szükséges a két ország közötti békéhez és harmóniához); az elkövetkezendő béketárgyalásokon is meg kell vitatni ezeket. (Különös: a szövetséges fél béketárgyalásokon akar elérni valamit szövetségesétől . . .) 2/ Vissza kell adatni az ortodoxoknak elvett templomaikat, nem szabad ügyeikbe beavatkozást engedni, békével élhessenek régi kiváltságaikkal. 3/ Ezeket a béketárgyalásokon részt vevő valamennyi ország garantálja. (Lásd előző megjegyzésünket.) 4/ Oroszország minden szövetségkötésénél foglalja bele abba e cikket. így módja lesz kapcsolat tartására a Habsburg Birodalom ortodoxaival; azok hálásak lesznek ezért, s az Orosz Birodalom tekintélye csak nőni fog. Erzsébet cárnő jóváhagyta bécsi követe javaslatait.

53 Nenadovics ellenakcióban, Erdélyben pedig Ecsellői János pap és mások (az érsekkel és a bécsi orosz követtel egyaránt kapcsolatot tartva) jól kihasználják az unitus egyház és feje erőszakosságai miatt számukra adott lehetőségeket, Keyserling szintén lépéseket tesz a szövetséges hatalom kormányzatánál — a Bartenstein vezetése alatt álló Hofdeputation in Illyricis pedig kifecsegi azt, aminek szigorú titokban tartását az uralkodó külön is elrendelte! Ebben a helyzetben a Konferenz 1758. december 10-i ülésén Uhlfeld szinte korlátlan úr — annál is inkább, mert Batthyány nincs jelen, Bartenstein pedig csínytevésen rajtakapott gyerekként mentegetőzik. így a volt külügyminiszter hosszasan ismerteti az előző konferencia óta történteket (saját utólagos megjegyzését az 1758. augusztus 19-i jegyzőkönyvhöz és a királynő resolutióját, az október 22-i ülés javaslatait, az Ecsellői János letartóztatására tett eredménytelen kísérletet, Nenadovics beadványát és mellékleteit, a Hofdeputation in Illyricis válaszát a kérvényre), s aztán hangsúlyozta, hogy egyrészt az 1701-i kiváltságra való hivatkozás kerülendő, mert az nem azonos a jelenleg ígért türelemmel, másrészt a kivándorlás veszélyéről nem érkeznek jelentések, s végül igen meggondolkodtatónak tartva azt, hogy az érsek tudomást szerzett az exemptus püspök beállításának a legtitkosabban kezelt híréről, vitára bocsátja a kérdést: hogyan utasítsák el a az érseket ? Nem arról van szó tehát: hogyan hajtsák végre az 1758. augusztus 19-i határozatot. Az első felszólaló, Bethlen kancellár azt a taktikát válaszát ja, hogy határozottan kiáll az augusztus 19-i döntés és Mária Terézia resolutiója mellett, hosszasan idéz Kaunitz akkori vótumából is. Hatósága nevében egy olya fogalmazású rendelkezést javasol az érseknek, amely újra leinti az erdélyi ortodoxok ügyeibe avatkozástól. A kivándorlás veszélyétől változatlanul nem tart. Azt javasolja 52 A kérvény S. Dragomirnál található ismertetéséből nem derül ki, hogy itt az 1701-i kiváltságról van-e szó vagy az illír privilégiumokról. 63 Az újabb orosz diplomáciai akcióra lásd: S. Dragomir: i. m. II. k. 200—305.