Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.
238 Trócsányi Zsolt lási unió szilárdságát) sérelmesnek találna magára nézve egy ilyen változást az unió tényén. A Kancellária oda konkludál: amennyiben a jelen körülmények között az általa javasolt eszközök nem alkalmazhatók, az ügyet jobb időre kell halasztani, sem hogy valami nehezen helyrehozhatót tegyenek. A deductio ismertetését követő vitában Bethlen kancellár hatósága álláspontját képviseli, a gyakorlati fő kérdésekre koncentrálva: a dél-erdélyi románok nevében beadott kérvény nem hiteles, román kivándorlástól nem kell tartani (Erdélyből sem érkeztek jelentések ilyesmiről); így meg kell maradni a Konferenz által már korábban rögzített elveknél, s csak az emissziáriusokat kell megzabolázni, s az ortodoxok titkos gyűléseit kell megakadályozni. Erdélyi ortodox püspök kinevezését egészében véve helytelenítené. Az ő álláspontjához csatlakozik a konferencián részt vevő két jezsuita (Kampmiller és Parhammer), Schmidlin és Bandi, azt hangoztatva, hogy erdélyi ortodox püspök kinevezése nem vezetne nyugalomra, az uniót pedig tönkretenné. Az érseket el kell tiltani minden erdélyi befolyástól, az erdélyi mozgalmak vezetőit és az izgatókat pedig büntetni kell, minthogy köztudomású: a nyers román népet inkább megfélemlítéssel, mint az értelemre való hatással kell kormányozni. Bethlen, a jezsuiták, Schmidlin és Bandi nem fantom ellen hadakoznak, amikor erdélyi ortodox püspök kinevezése ellen tiltakoznak. A püspök állítása ott szerepel a másik tábor vezérszónoka, Bartenstein javaslatában. A Hofdeputation in Illyricis elnöke kifejezetten az egész Erdélyben követel türelmet (Tollerantz) az ortodoxokkal szemben, és püspököt adatna nekik (a triesti ortodox püspök beállítására hivatkozva). Ha a türelem általa már régen javasolt eszközét alkalmazták volna, a baj sohasem fajult volna idáig — hangoztatja. 43 Előbb Batthyány Károly sorakozik fel melléje. Állásfoglalása szerint nem államérdek a karlócai érsek amúgy is nagy befolyását növelni jogkörének Erdélyre való kiterjesztésével. Egy bihari típusú bizottság kiküldése sokba kerülne, és bonyodalmakra vezetne. De főpap nélkül nem lehet hagyni az erdélyi ortodoxokat, mert ez esetben nem volna megakadályozható, hogy vagy a török uralom alatt álló román fejedelemség főpapjaihoz, vagy a karlócai érsekhez forduljanak. Ha az erdélyi ortodoxok saját érseket vagy más főpapot kapnának, az ugyanúgy igyekeznék támogatni hitfeleit és gyarapítani számukat. Végül mégis ortodox püspök Erdélybe küldését találja a legjobb megoldásnak; ez elejét venné a karlócai érsek erdélyi tevékenységének, a nép megnyugodnék, s Oroszország számára is megszűnnék a lehetőség, hogy az ortodoxok elnyomásával vádolja a Habsburg Birodalmat. A püspököt azonban csak ideiglenesen (ad tempus) küldené le a nyugalom helyreállítására és hitfelei lelki gondozására; melléje egy biztostársat (Con-commissarius) állíttatna a püspök szemmeltartására, illetve visszatartására attól, hogy amaz túl messzire menjen, ő hozza javaslatba Novákovics budai szerb püspököt, akinek neve a megoldási tervekkel kapcsolatban már forog a Birodalom vezető elitjében (sok jót hallott róla — mondja). A „türelmi párt" legsúlyosabb embere, Kaunitz abból indul ki, hogy mindenekelőtt a nép veszélyes gyülekezéseit és felizgatását kell megelőzni; erre megvannak a korábbi konferenciák határozatai. Ami a múltat illeti, a 43 Bartenstein állásfoglalásának kivonata meglehetősen rövid — talán a jegyzőkönyvvezetőnek a személlyel és álláspontjával szembeni ellenszenve révén.
