Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Címerváltozatok a középkori Magyarországon 23 V. László pénzein a négyeit pajzs legkülönbözőbb változatai figyelhetők meg: 1. a sávozat, 2. oroszlán, 3. sas, 4. pólya, 113 1. a sávozat, 2. a sas, 3. a pólya, 4. a kettőskereszt; 114 1 — 4. a sávozat, 2. a sas, 3. a kettőskereszt; 115 1—4. a sávozat, 2. a kettőskereszt, 3. a pólya; 116 1—4. a sávozat, 2—3 a kettőskereszt 117 stb. Mátyás király hosszú uralkodása alatt hatalmasan megnő a ránk maradt uralkodói címeres emlékek és címer változatok száma. A sikeres külpolitikát folytató király folyamatosan növelte a hatalma alatt álló területeket, ami az általa használatba vett újabb pecsétek mezőiben újabb és újabb tartományok címereinek a megjelenését eredményezte, másrészt a hosszú ideig az ország élén álló, tudatosan tudomány- és művészetpártoló uralkodó korából igen nagy számú címeres kódex, s egyéb tárgy maradt ránk, amelyek nem kis része Mátyás különböző címer változatait viseli. Végül számos királyi pénz is a legkülönbözőbb címer változatokat mutatja. Minthogy változatlanul a király nevében kelt oklevelek megerősítésére használt pecsétek címerábrázolásait kell az elsődleges, „hivatalos" címerváltozatoknak tartanunk, Mátyás-kori királyi címereink vizsgálatát is a legcélszerűbb a pecsétekkel kezdenünk. 118 Mátyás aranybullájának csak néhány példánya ismert. Előlapján a trónuson ülő király lábához helyezett doborpajzsban látható, villás szár végűvé kiképzett kettőskeresztet ábrázol, hátlapján az ívelt, négylombos, pántos koronájú, ugyancsak kerektalpú címerpajzsban a hét vágás látható. 119 (Érdekes, hogy aranybulláját és nagy, felségi pecsétjét élete végéig nem változtatta meg Mátyás, azaz 1490-ben is megelégedett ugyanazon címerábrákkal, mint 1464-ben.) Felségi pecsétje beosztásában elődjei hagyományait folytatja. Az előlapon itt is a király trónon ülő alakja látható tartományai címerpajzsaitól környezve. Az ülő királytól (heraldikailag) jobbra a hármashalmon álló, kissé szélesedő szár végződésű kettőskereszt, alatta a balra ágaskodó nyest, ezt követően az ugyancsak balra ágaskodó besztercei oroszlán, a másik oldalon (a királytól balra) a hétszer vágott pajzs, a bosnyák {vagy galíciai ?) korona és a három dalmát leopárdfej látható. A király lábánál — már a pecsét köriratába süllyesztve — a Hunyadi-család csőrében gyűrűt tartó hollója áll. Valamennyi felsorolt címer kerektalpú pajzsba került, a négy felső pajzsot felső szélük felett előtűnő — sisakdíszként is felfogható — szárnyas angyal tartja. A nagypecsét hátoldalán a főpajzsot övező címergyűrű szintén a korábbi királyok címerelhelyezésére emlékeztet, de e címergyűrű (kerektalpú) pajzsai itt viszonylag nagyméretűek, meghaladják a középre helyezett (ugyancsak kerek113 CNH. II. 169., 170. i"CNH. II. 172. i"CNH. II. 173. it« CNH. II. 174. 117 CNH. II. 175. 118 Mátyás pecsétjeinek mindmáig legprecízebb feldolgozása: Kumorovitz B. Lajos: Mátyás király pecsétjei. — Turul XLVI. (1932) (A továbbiakban: Kumorovitz, 1932) 5—19. p. Az 6 eredményeit veszi alapul, s modern, művészeti színvonalú fényképeket közöl Balogh Jolán: A művészet Mátyás király udvarában. I. Adattár, II. Képek. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966. (A továbbiakban: Balogh I., 1966. ül. Balogh II., 1966.) I. 303 — 307. p. 426 — 427. sz. és 308. p. 443 — 444. sz. (Beatrix pecsétjei); II. 295 — 297. p., 300 — 304. p. 119 Győr-Sopron megyei 2. sz. Levéltár, Dl. 1938., Balogh I. 1966. 304. p., II. 1966. 295. p., 426-427. sz.
