Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

24 Bertényi Iván talpú) pajzs vonatkozó méreteinek a felét, s míg Mátyás elődeinél a főpajzsba a kettőskereszt szokott kerülni, s a sávozott pajzs a gyűrű legelőkelőbb (heraldikai) jobboldai 1. helyén szokott állni, itt megfordul a két címerábrázolás sorrendje: a sávozat (7 vágás) került a középső pajzsba. Ujabb kisebb eltérés, hogy nem is egy, hanem három angyal pajzstartó is látható a főpajzs körül. Egy kiterjesztett szárnyú angyal a pajzs felső széle felett — mintegy sisak nélkül alkalmazott sisakdíszként — tűnik elő, míg jobbról-balról egy-egy további angyal tartja a pecsétmező közepébe helyezett doborpajzsot. Ugyancsak új az előző címerváltozatokhoz mérten, hogy a címergyűrűt övező, hét félkörívből álló díszítés főhelyére (a főpajzs felső pajzstartó angyala fölé) olyan hatlombos korona került, amelyet felül két keresztpánt is lezár, s amelynek ábrázolásában már joggal lehet a mai magyar királyi korona {a „Szent Korona") utánzására gondolni. A főcímért övező címergyűrű doborpajzsaiban ugyanazok a címerek láthatók, mint az előlapon, de más sorrendben. A (szélesedő szárvégekkel megrajzolt) kettőskereszt alatt a három, koronás dalmát leopárd fej, alatta a balra ágaskodó besztercei oroszlán, ezt követően — már a túloldal alján — az ágon álló, szájában gyűrűt tartó holló, amelynek feje mögött a pajzs bal felső sarkában itt (hála a pecsétnyomó metszője számára ezúttal rendelkezésre álló nagyobb helynek) növekvő félhold is látható. A következő pajzsban itt is a szlavón nyest ágaskodik, de nem balfelé, mint a pecsét előlapján, hanem jobbfelé, ami természetes is, hiszen itt nem kellett balfelé fordítani, hogy a pecsét tengelye felé nézzen. Végül a legfelső pajzsban az öt liliomos bosnyák (galíciai ?) korona lebeg.

120 Mátyás második titkos pecsétje (1464 és 1489 között volt használatban) szintén a pecsétgyűrűs megoldást követi, s a címerek elhelyezése tekintetében teljesen utánozza a felségi pecsét hátoldalát. Mindössze az a különbség, hogy nem alkalmaz angyal pajzstartókat. (A címerpajzs fölé ezúttal közvetlenül odakerült liliomos, két ívvel lezárt korona egy fokkal még inkább emlékeztet a magyar királyi koronára, mint a nagypecsót hátlapjának az ábrázolása.)

121 Beosztását tekintve az V. László titkos kancelláriája által használt pecsétet követi Mátyás 1. és 3. titkos pecsétje, de a címerpajzs mezőiben más ábrázolásokkal. Az 1. titkos pecsét doborpajzsa felett ötlombú, a pajzs felső szegélyénél keskenyebb, sisakdísz nélkül alkalmazott nyílt abroncskorona látható, a 3. titkos pecsét koronapántja hasonló kiképzésű, de az egész felső pajzsszegély fölé került. (Emellett az 1. titkospecsét ábráját doborpajzsra, a 3-ét kerekített talpú reneszánsz tárcsapajzsra helyezték.) Az 1. és 3. titkospecsét egyaránt négyeit pajzsot ábrázol. Középen szívpajzsban mindkettőn a Hunyadi-család hollója áll. (A harmadik, jobban kimunkált titkospecsét ábráján az is kivehető, hogy a holló ágon áll.) A négyeit pajzs 1. mezeje mindkét pecséten sávozott. A 2. mezőbe az 1. titkospecséten a hármashalom középsőjére helyezett, szárvégein szélesedő kettőskereszt, a 3. titkos pecséten a Hunyadioroszlán („Besztercei oroszlán") került.

122 A 3. mezőt az 1. titkos pecséten a 120 1464: OL Dl. 15222.; Balogh, I. 1966. 303-304. p., Balogh II. 1966., 296-297. p., 428-429. sz. 121 1464: OL Dl. 15855., 1465: OL Dl. 16284., Balogh 1. 1966., 305. p., Balogh II. 1966., 300. p., 433. szám., Bodor, 1980. 24. p. utáni 11. ábra. 122 Balogh Jolán kétfarkúnak tartva a cseh oroszlánnak véli — Balogh I. 1966. 305. p. 2. táblázat, — Kumorovitz egyfarkúnak és a Hunyadi-oroszlánnak — Kumorovitz, 1932. 11 — 12. p. A vitatott ábrázoláson — szerintem — nem kettősfarkú, hanem inkább olyan egyfarkú oroszlán ismerhető fel, amelynek a farka cifrázott ugyan, de nem kettős.