Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

226 Trócsányi Zsolt . ben). A konferencián résztvevő udvari kormányhatóságok sorában (két ülés kivételével) ott találjuk a már nélkülözhetetlen Erdély-szakértőként kezelt Schmidlint, a 12 esetből 11-ben Bindert, Koller, Plöckner, Hüttner és Ziegler tanácsost alkalomszerűen (legfejlebb három esetben). Az Erdélyi Udvari Kancellária tanácsos-képviselője 12 ülésből 10-en Benők (egy-egy esetben Bandi és Vest). Ez az a garnitúra, amely Erdély kormányzatát 1752 elejétől 1761 derekáig a legfelsőbb szinten irányítja. nézetek lévén jelen) nem lehet komoly munkát végezni. Vegye át ennek feladatait a királyi tanács (benne az összes rendek legkiválóbbjaival). (Bajtay életrajzát Miskolczy István írta meg — „Bajtay J- Antal", Budapest, 1914. Az országgyűlés szükségtelenségéről vallott álláspontja a 118. oldalon.) Erdélyi katolikus püspöki kinevezésére nem egyszerű előzmények után kerül sor. Sztojka püspök 1758 végén, korára és elbetegesedésére hivatkozva, koadjutort kér maga mellé vagy felmentését püspöki tisztétől. Mária Terézia Klobusiczky Ferenc kalocsai érseknek (a volt erdélyi püspöknek) küldte le Sztojka kérvényét: tegyen javaslatot az új püspökre. Klobusitzky a gyulafehérvári káptalan nagyprépostját, Szalbeck Mátyást javasolta, felhozva mellette érvül becsületességét, tiszta életét, felkészültségét, kitűnő ítélőképességét, józanságát a cselekvésben, fáradhatatlanságát az uralkodó szolgálatában, és azt is, hogy Erdélyben népszerű, köztiszteletnek örvend. Az Erdélyi Udvari Kancellária azonban (1759. január 8-i felség-előterjesztésében) megkérdőjelezte Szalbeck jelölését, a régi gyakorlatra hivatkozva: a tisztségre az erdélyi katolikus rendeknek hármas jelölést kell tenni. Uhlfeld azzal csatlakozott a Kancellária álláspontjához, hogy Klobusitzky jelöltje bizonnyal be fog kerülni a három jelölt közé (EK: AG 1759: 25.). A Kancellária valójában Batthyány Károly felé akart gesztust tenni; végül is ti. Batthyány unokaöccse, a nádor, Batthyány Lajos fia, Batthyány József került az erdélyi püspöki székbe — rövid időre. 1760 májusában már a kalocsai érsek tisztében találjuk. Mária Terézia 1760. május 28-án fel is szólítja a Gubernium katolikus tanácsosait, hogy jelöljenek három személyt a megüresedett tisztségre. A szokásos jelölőtestület (a — katolikus — gubernátor, a Gubernium katolikus tanácsosai, a két hiteleshely küldöttei, az esperesek, katolikus törvényhatósági főtisztek, királyi táblai ülnökök és regalisták) csak az év szeptember 1-én teszik meg jelölésüket, első helyen az akkor már váradi prépost Szalbecket javasolva (26 szavazattal), másodikul-harmadikul az új gyulafehérvári prépostot, Bíró Józsefet és Kemény Lászlót (azzal érvelve mellette, hogy 6 az első konvertita erdélyi arisztokrata, aki egyházi szolgálatba lépett) 22-22 szavazattal, s tulajdonképpen már szabálytalanul, negyediknek Bajtayt 20 szavazattal. A Gubernium azonban azt javasolja, hogy Batthyány József tartsa meg az erdélyi püspökséget is — az erdélyi katolikusok vezető garnitúrája nem akarja elveszteni a Batthyányaktól várt támogatást. A Kancellária egyetért a Guberniummal; arra az esetre, ha Batthyány József nem vállalná a kettős tisztséget, egyhangúan Szalbecket javasolja. Mária Terézia Bajtayt nevezi ki. Bethlen Gábor kancellár erre egy újabb kísérletet tesz Batthyány megtartására, bár tudja: az Erdélyben és Bécsben egyaránt úgy nyilatkozott, hogy túl nagy teher volna számára az erdélyi püspökség megtartása. Végig saját kezű felség-előterjesztésében újból kéri Batthyány meghagyását erdélyi püspökségében; ám bízassa meg Mária Terézia Bajtayt az erdélyi püspökséggel — s az Batthyány néhány évi további ottani püspöksége után sokkal jobb állapotban veheti át az egyházmegyét. Mária Terézia nem enged. TJjra leszögezve Bajtay kinevezését, jelzi: sohasem fog egy személynek két püspökséget adományozni. (A püspökség ügyének eldöntése körüli lépések datálása az iratokban zavaros. A Kancellária felség-előterjesztésének tisztázati példánya az 1760. október 6-i keltet viseli, a fogalmazvány az október 2-it. Nyilván az utóbbi a helyes. A resolutio visszaérkezésének kelte október 5. Bethlen s. k. felség-előterjesztése október 4-re van keltezve — holott 6 már hivatkozik rá: tudja, hogy Mária Terézia nem fogadja el a Kancellária álláspontját. Valószínűnek vehetjük, hogy a Kancellária valóban október 2-án tett felség-előterjesztést, s minthogy kiszivárgott a királynő ellenkező értelmű döntése, Bethlen még a resolutio visszaküldése előtt próbálkozott október 4-i felség-előterjesztésével. A kinevezés keltének a szakirodalomi végül is 1760. október 5-ét fogadja el.) A kinevezéssel kapcsolatos iratok: EK: AG 1760: 504.