Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 2. - Trócsányi Zsolt: Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek : Erdély kormányzatának legfelsőbb irányítása, 1752–1761 / 217–290. o.

Erdélyi konferenciák, erdélyi miniszterek 227 II. A döntés-előkészítő vagy döntést hozó udvari szervek hatásköre Már előző tanulmányunkban („Reformok előtt") azt a módszert követtük, hogy nem szervenként elkülönítve tárgyaltuk ezek hatáskörét; áttekinthetetlenségre vezetett volna, ha egy-egy a kormányzat csúcsáig felhatott ügy intézésének Hofcommissioni, ill.j konferenciai fázisait külön-külön, más-más fejezetekben mutattuk volna be. Mint az előbbiekben szólottunk róla; ez a szervezeti képlet az 1750 utáni évtizedben sokszorta bonyolultabb lett- így ez esetben fokozottan szükséges azt a módszert követni, hogy az ügyek legfelső szintű intézését ügykörönként mutassuk be, és ennek során szóljunk róla, hogy milyen szerv mit végzett az ügyben. Annál is inkább, mert éppen a legfontosabb ilyen ügyek most is az évtizeden átnyúló ívet alkotnak. 1. Vallásügy A legfelső szinten tárgyalt ügyek ismertetését ezúttal is a vallásügyekkel kezdjük, súlyuknál és a szervek tárgyalásain elfoglalt arányaiknál fogva. Annál is inkább tehetjük azt, mert az 1755 utáni időszak másik, 1754-gyel megoldáshoz jutó fő kérdését, az adóreform ügyét külön tanulmányban tárgyaltuk. A/ A román vallásügy Ez esetben is az erdélyi románok vallásügye (a vallási unió helyzete és az ortodoxiával szemben követendő politika) az, amely a vallásügyek között a legnagyobb súllyal rendelkezik. A szakirodalomból ismeretes (mi is szólottunk róla „Reformok előtt" című tanulmányunkban), hogy ez a kérdés sokszorosan külpolitikai vonatkozású. Az ortodoxia ott tudhatja maga mögött az Orosz Birodalom kormányzatának bizonyos támogatását — de még a Portával is feszültség támadhat, ha török alattvaló ortodoxok oda fordulnak vallási panaszukkal. Ha viszont a vallási unió ügye nem kapja meg a kellő kormányzati támogatást, a Vatikán rosszallására lehet számítani. Az események fonalát ott vegyük fel, hogy 1751 vége felé az erdélyi ortodoxok között ismét mozgás indul, feltehetően JSTenadovics karlócai érsek támogatásával. Egy Vasile nevű szelistyei pap házánál gyülekeznek össze éjszakánként az akció résztvevői, s kérvényt fogalmaznak a Guberniumhoz, amelyben az Dobrától Brassóig terjedő törvényhatóságok nevében (ismét az erősebben ortodox Dél-Erdély jelentkezik tehát) útlevelet kérnek Bécsbe küldendő megbízottaiknak, hogy azok Mária Teréziától azt kérhessék: rendeljék őket a karlócai érsek alá.

24 A kérvényt két ortodox parasztember viszi Szebenbe, a gubernátorhoz 1752. január 14-én; számosan kísérik őket. A kérvényvivőket Szebenben kihallgatják, Vasile papot az illetékes unitus esperes elfogatja és Balázsfalvára küldi, az azonban útközben megszökik. A gubernátor és a Gubernium katolikus tanácsosai 1752. január 30-án a Kancellária tudomására hozzák a dolgot. Rövidesen más irányból is veszély mutatkozik. Az 24 A kérvény egyik Szebenbe vivője kihallgatásakor egyenesen arról beszél, hogy felmerül ortodox püspök kinevezése kérésének gondolata is; ez azonban véleményünk szerint valószínűtlen. 3