Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
•22 Bertényi Iván rendeli el. 107 (Ugyanakkor Hunyadi János kormányzósága idején hasított pajzsú, sávozott mezőt és kettőskeresztet egyaránt feltüntető pénzt is vertek. 108 ) Majd csak a Mohács utáni időszakban kezdik a két címerábrát, a sávozott mezőt és a hármashalmon álló kettőskeresztet következetesen egymás mellé helyezni, s együtt Magyarország címerének tekinteni. V. László felsógi pecsétjein a címergyűrűs pajzselhelyezési módot folytatja, s a kettős pecsétje előlapján trónoló király képétől jobbra-balra elhelyezett négy-négy címerpajzs legfelsője az egyik oldalon hármashalomra helyezett kettőskeresztet ábrázol, a másikon a hétszer vágott pajzsmező látható. A többi pajzsban — ezúttal helyük heraldikai megbecsültségének a sorrendjében említve — az ágaskodó, kétfarkú cseh oroszlán, a 3. koronás dalmát leopárdfej, majd az ifjú uralkodó által használt más címerek láthatók. A hátlapon ismét a hármashalmon álló kettőskeresztet viselő (dobor)pajzs került a pecsétmező közepére, pajzstartóként (egyben sisak nélkül alkalmazott sisakdíszként) a pajzs felső széle mögül előtűnő angyal (? — inkább embernek látszik) mellképpel. A kettőskeresztes pajzsot körülvevő címergyűrű doborpajzsai ezúttal azonos nagyságúak a középső pajzzsal. A gyűrű legelőkelőbb helyén a hétszer vágott mező, alatta a három dalmát oroszlánfej, majd a gyűrűn továbbhaladva a (balra ágaskodó) luxemburgi (?) oroszlán, a morva sas, az osztrák pólya, s végül (a gyűrűt bezárva) az ágaskodó kétfarkú cseh oroszlán következnek a pajzsokat magába foglaló hat félkörívbe (6 szirmú heraldikai rózsába) helyezve. 109 Az V. László titkos kancelláriája által használt 65 mm átmérőjű pecsét negyedelt címerpajzsa csak a négy legfontosabb országra (tartományra) utal, amikor az 1. mezőbe a magyar sávozatot, a 2.-ba a kétfarkú, ágaskodó cseh oroszlánt, a 3.-ba az osztrák pólyát, a 4.-be a kiterjesztett szárnyú, jobbra néző morva sast helyezi. 110 Hasonlóképpen négyeit doborpajzsú, de más címereket tüntet fel V. László bírói pecsétje, amely 1. mezejében a sávozatot, 2.-ban a kétfarkú oroszlánt, 3.-ban a leopárdfej eket, 4.-ben a pólyát ábrázolja. 111 Előfordul azonban V. Lászlónak olyan címer változata is, ahol — a felségi pecséten kiemelt szerepet kapott — kettőskeresztes címerábra egyáltalán nem szerepel: a két stilizált sas által tartott, háromlombú, kétgyöngyű koronával fedett, hasított pajzs 1. mezejét a hétszer vágott mező, a 2.-at az ágaskodó, kétfarkú koronás oroszlán foglalja el, míg a köriratba szorult címergyűrű négy kis doborpajzsa közül a felsőben az osztrák pólya, a másodikban (a pecsét tengelye felé forduló, s így) balra néző, kiterjesztett szárnyú, morva sas, vele szemben az ugyancsak kiterjesztett szárnyú sziléziai sas, végül az alsó pajzsban az ágaskodó (Luxemburgi ?) oroszlán látható. 112 107 „Item quod nunc disponatur unuin sigillum, in que sit signetum crucis sicut signetum regni Hungarie, et illud sigillum servetur in civitate Budensi, ut querulantes habeant sub eo sigillo literas necassarias et commemoriales et procedatur iustitia secundum quod deoet usque coronationem regis." — Decreta regni Hungáriáé. Gesetze und Verordnungen Ungarns 1301 — 1457. Coílectionem manuscriptam Francisci Dőry a-dditamentis auxerunt, commentariis notisque illustraverunt Georgius Bónis,Vera Bácskai Budapest, 1976. (A továbbiakban: DRH.) 345. p. Vö. Kumorovitz, 1944. 344 — 345. p. 108 CNH. II. 143 A., 143 B., 164. sz. Koronával: CNH. II. 145 A, II. 145 B. stb. 109 1456: OL Dl. 14605., Bodor, 1980. 24. p. utáni 6 — 7. ábrák. 110 1456: OL Dl. 14959., Kumorovitz, 1937. 110. p. Aranyforintján is: CNH. II. 171. 111 Szentpétery, 1930. 200. p. és XII. tábla, 19. ábra. 112 1454: Magyar Országos Levéltár VI. No. 99., MTA. Művészettörténeti Kutató 'Csoport Pecsétgyűjteménye 371. sz.
