Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Címer változatok a középkori Magyarországon 21 kereszt, a hátlap pajzsában sávozat, 08 sőt, olyan címervariációk is előfordulnak Albert pénzein, amikor a pénzmező közepén elhelyezett sávozott címerpajzsot felső szélükkel érintik további országok címereinek a pajzsai." Albert feleségének, Erzsébetnek a pecsétje döntött, sarkaikon érintkező címerpajzsokban a magyar vágásokat és az osztrák pólyát tünteti fel. Mivel ő volt Zsigmond lánya, s az ország örökösnőjének tekintette magát, érthető, hogy olyan címerváltozatot választott, ahol a magyar sávozott pajzs foglalta el az előkelőbb helyet királyi férje családi címerével szemben. 100 Ismeri azonban a szakirodalom Erzsébetnek olyan, több jelvényt tartalmazó címer változatát is, ahol félkör alakban négy pajzs érintkezik egymással, a magyar vágások, a luxemburgi sas, az osztrák pólya ós a cseh oroszlán. 101 Miként Albert, I. Ulászló király (1440—1444) szintén kifejezi heraldikai eszközökkel is hazánk iránti megbecsülését. Koronázása előtt, Késmárkon kiadott oklevelét megerősítő pecsétjén a négyeit pajzs 1. és 4. mezejében még a lengyel (Piast) sast szerepeltette, míg a 2. és a 3. mezőben a vágtató litván lovas volt látható. 102 Magyar királyként alaposan átcsoportosíttatta a sorrendet, s olyan címerváltozatot helyeztetett pecsétje hegyestalpú, négyeit pajzsára, amelynek 1. mezejében a magyar címer hét vágása, a 2.-ben a (jobbra néző) kiterjesztett szárnyú lengyel sas, a 3.-ban a litván lovas, a 4-ben a (talapzat nélkül megörökített) kettőskereszt látható. 103 Hasított pajzsú címer változatának 1. felébe pedig a vágásos mezőt, a másodikba a kettőskeresztet helyeztette, 104 s az uralkodói pecséteken is létrehozta ezzel a magyar királyi és államcímer olyan változatát, amely a XX. század közepéig ebben a felállításban, egymás mellett fordult elő hazánk címertörténetében. Mindez természetesen nem jelentette azt, hogy a sávozott és a kettőskeresztes mező ezentúl mindig egymás mellett voltak láthatók. Persze erre is van példa: fordított sorrendű — a kettőskeresztet az első mezőben, s a sávozatot a másodikban mutató — pénzváltozat mindjárt Ulászló uralkodása idejéből is ismert. 105 De ugyanő használt olyan pénzeket is, amelyek címerpajzsai sarkaiknál érintkeztek, s csak a sávozott mezővel jelezve Magyarországot, mellette más tartományok címereit ábrázolták. 106 Ez érthető is, hiszen az élő heraldika korának gondolkodásmódja a két, külön-külön mezőben alkalmazni szokott címerábrázolást jó ideig még továbbra is önállónak tekintette, s olykor együttesen alkalmazta, máskor külön-külön helyezte címerpajzsra, illetve továbbra is a legkülönfélébb variációkban elegyítette más családok, országok, tartományok címereivel. Ezt a logikát mutatja az I. Ulászló várnai hősi halálát követő interregnum idején alkotott törvény is, amely egyedül a kettőskeresztet tekinti Magyarország jelvényének, s az országtanács pecsétjón (egyedül) ennek a használatát 98 CNH. II. 134. 99 CNH. II. 135 A., 135 B., 135 C., 137. 100 1438: OL Dl. 13170., 13265., 1439: OL Dl. 13463. 101 Pór Antal— Schönherr Qyula: Az Anjou-ház és örökösei. Budapest, 1895. (A magyar nemzet története III.) 617. p.; Csapodi 1964. 5. p. io2 1440: OLD1. 13539. Vö. Dőry Ferenc: I. Ulászló magyar király pecsétjei. Turul XXXVI. (1918-1921) 32-33. p. 103 1442: OL Dl. 13694., aranyforintjának címerpajzsán is: CNH. II. 140., 141., 142. 104 Kumorovitz, 1937. 109. p. Vö. korona nélkül CNH. II. 141-142. 105 CNH. II. 143 B. 106 CNH. II. 149A., 149B., 149C. stb.
