Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon 19 végül a kört a hétszer vágott pajzs zárja. Zsigmond harmadik nagy pecsét jenek érdekessége tehát, hogy — főleg a hátlap címergyűrűjének a közepébe helyezett kettőskeresztes címerpajzzsal és a címergyűrűben előkelő helyhez, juttatott második kettőskereszttel, valamint a még mindig megbecsült elhelyezést nyert sávozott pajzzsal — a heraldika nyelvén német-római császárrá koronázása után is hangsúlyozottan kifejezésre juttatta: tisztségei, tartományai sorában — a császárságot követően — kiemelt jelentőséget tulajdonít magyar királyságának. Amint láthattuk, Zsigmond felségi (kettős) nagypecsétjei, ha különböző helyeken is hozták esetenként a magyar kettős kereszt et és a vágásokat, ha esetenként különböztek is ezek ábrázolásának egyes részleteit illetően, annyiban mégis hasonlónak bizonyultak egymáshoz, hogy e magyar királyi jelvényeket mindig (külön-külön) önálló címerpajzsban szerepeltették. (Egyébként az uralkodó többi tartományának a címerpajzsai is mindig külön pajzsokon tűnnek fel e pecséteken.) Ilyen szempontból nézve tehát a kivitelezésükben megfigyelhető kisebb különbözőségük ellenére is azonos címerváltozatoknak tekinthetők. Zsigmond kisebb pecsétjein azonban már nem volt elegendő hely valamennyi általa használt címer feltüntetésére, ezeken ezért a sok címer közül csak egyet-kettőt szerepeltettek, az utóbbi esetben általában a magyar sávozott mezőt és a cseh oroszlánt. Csak a kettőskereszt szerepel azon a (kizárólag magyar rendeltetésű) specialis praesentia regia számára készült (23 mm átmérőjű) kis pecséten, amelyet 1419 és 1421 között a kancellári vacantia alatt használtak, s amelynek feladata a királyi különös jelenlét bírósága kisebb perjogi jelentőségű kiadványain használni szokott kancellári pecsét pótlása volt. „Rendes" körülmények közt a kancellár bírói pecsétjén a kancellár „saját" címere szerepelt. Kancellár nem létében természetesen nem lehetett az ő címerével és ráutaló felirattal vésetett pecsétnyomót használni. E kettőskeresztes pecsét tehát királyi volt, amit a pajzs két oldalán az S és az R betűk (Sigismundus Rex) is hangsúlyoztak.

81 A magyar—cseh kombinációjú címerek nagyrésze negyedelt: az 1. és 4. a mező sávozott, miközben a 2. és a 3. mezőt a (jobbra) ágaskodó cseh oroszlán foglalja el. (Különböző — 28, 30 és 32 mm átmérőjű — ilyen pecsétek ismeretesek.)

82 Egyes pénzek címerpajzsai is ezt a változatot mutatják.

83 Ezzel szemben használatos volt a magyar és a cseh címernek egy olyan (ugyancsak ívelt oldalú, háromszögű pajzsban szereplő) kombinációja is, ahol a pajzsot nem negyedelték, hanem hasították. Az előkelőbb, 1. mezőt itt az ágaskodó cseh oroszlán foglalta el, amely a pecsét tengelye, tehát bal felé fordult, s a hétszer vágott magyar mező szerényen a második helyre került.

84 Nem a cseh oroszlán, hanem az egyfejű sas szerepel egy további címerváltozaton, ahol a négyeit, ívelt oldalú, hegyestalpú pajzs 1. és 4. mezejébe kerültek a magyar címer vágásai, s a 2. és a 3. mezőt, tehát a heraldikailag kevésbé rangos helyet foglalta el a sas.

85 Ez a változat is szerepel pénzek címe81 Kumorovitz: Specialis praesentia, 1937. 429 — 430. p. 82 1401. OL Dl. 8684. - Kumorovitz, 1937. 106. p., ül. 72 — 73. p. 5. ábra, 1402: Magyar Országos Levéltár V. 1. No. 85., A Magvar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának Pecsétgyűj'teniénye,"382. sz., 1403: OL Dl. 8899., 1408: OL Dl. 9432. 83

CNH. IL 119A és 11913. 84 1414: OL Dl. 8442. 85 1389: OL Dl. 7512. Ábrája: Kumorovitz, 1937. 72-73. p. közti 4. ábra. 2*