Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - IRODALOM - Kállay István: Karl E. Demandt: Laterculus notarum. 3. átd. és bőv. kiad. Marburg, 1979 / 181–182. o.

IRODALOM KARL E. DEMANDT: LATERCULUS NOTARUM 3. Átdolgozott és bővített kiadás (Veröffentlichungen der Archivschule Marburg. Nr. 7.) Marburg, Institut für Archivwissenschaft, 1979. 331 p. Franz Grundlach, 1899-ben megjelent Hessen und die Mainzer Stiftsfehde 1461 — 1463 című munkája függelékeként újból közölte II. Lajos hadi elszámolását (amit 1842ben Falckenheiner már egyszer megtett, Geschichte hessischer Städte und Stifter című forráskiadványában), mivel Falckenheiner 13 tételből ötöt rosszul olvasott. Amikor azután Grundlach is 9 számot tévesen olvasott (és egyet rosszul javított ki), a gót kurzív és a római (tört) számok olvasása elsőrendű feladat lett. Demandt maga is ezzel a problémával került szembe középkori számadások interpretációja alkalmából. Es ez vezetett könyve első (1970), második (1974), illetve jelen (harmadik: 1979) kiadásához. Művében felsorolja az ismert latin és egyéb segédkönyveket, de ezeket úgy tekinti, mint amelyek időnként kiegészítésre szorulnak. Ez olyan hatalmas anyag, amelyet valamilyen szempontból körül kell határolni. A szerző levéltári és oktatói gyakorlata alapján azokra a kifejezésekre fordított figyelmet, amelyek az oklevelekben és iratokban előfordulnak és az élet leggyakoribb viszonylatait érintik. Nem tárgyalja a latin foglalkozáselnevezéseket, mert erről külön segédeszköz van. Felvette viszont a hivatali, rendi és csoport-elnevezéseket. A fogalmak ós fordulatok fordításánál Demandtot az a cél vezette, hogy elsősorban az oklevelekben ós iratokban megtalálható alkalmazásukat adja, mivel gyakran ugyanaz vagy hasonló jelentése több szónak is lehet. A latin ugyanis nemcsak világnyelv, hanem külön nyelvi világ, amely a kezdeti köznyelvvel indult, a klasszikus irodalmi nyelvben érte el tetőpontját, majd ebből lett az egyházatyák és a skolasztika nyelve. Még egyszer felvirágzott a középkori énekesek poózisében, majd középkori kancelláriai nyelvvé alakult, hogy a XVII — XIX. századra a tanult bírák és közigazgatási jogászok alig áttekinthető, szóvirágos nyelve legyen. Mivel a gyakorlat azt mutatta, hogy ez utóbbi korszak feldolgozása a leggyakoribb, ezért itt volt a legnagyobb szükség a segítségr:

1

. A szerző ezt a korszakot alaposan megvizsgálta ós könyvének ezt a részét a korábbi 1—2. kiadáshoz képest megkétszerezte. Ez a rósz a könyv Latin formulák, rövidítések, fordidatok és fogalmak a 13 — 18. században címet viselő első része. Figyelembe vette a széljegyzetekben, aláírásokban és az iratkezelési feljegyzésekben szereplő rövidítéseket is, mivel ez — szerinte — meghatározza az irat értókét. Az első rész 5 fejezetre oszlik: jog és igazgatás, gazdaság ós számvitel, város ós falu, ház és határ, valamint család és rokonság. Hogy egy ilyen segédkönyv milyen hasznos, mindjárt az első rövidítések is mutatják: a. — (actum), de a. = (anno); a. a. = (ad acta), de a. a. = (anteacta) is. Abditamentum = levonás az összegből, de additamentum az ellenkezője. Abesse dos dicitur = az asszony nem kapott hozományt, abesse res dicitur = a tényállás a korábbihoz képest megváltozott. Access == jogászok bírósági vagy igazgatási gyakorlatának az engedélyezése, és ebből Accessist = egy fizetett hely várományosa. A kötet második része a számokkal, jelekkel és számleírásokkal foglalkozik. Ezen belül számokkal való szórövidítéseket, római törtszámokat, arab számformákat és alacsonyabb évszámokat találunk. Közülük a római tört számok írásának van a legnagyobb jelentősége, mivel ezekkel számadásokban, lajstromokban és sókönyvekben gyakran találkozunk. Demandt a forrásokban csak felezéssel találkozott, a negyedet, nyolcadot és a többi törtet szóban írták ki. A római számok törése közepesen vagy kevésbé ferde áthúzással történt. Vagyis I = l/2, V = 4 1/2, X = 9 1/2. Ha egy szám több százból állt, csak az utolsó számot törték. • • A kötet harmadik része a keresztnevek XIV—

XVII. századi rövidítésével és becéző alakjával foglalkozik, megadva a mai formájukat is. Az időbeli körülhatárolás azért