Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Imre Magda–Szűcs László: Dokumentumok a Forradalmi Kormányzótanács két sorsdöntő üléséről / 173–180. o.

174 Imre Magda—Szűcs László 1946. április 6. Oarbai Sándor visszaemlékezése a Forradalmi Kormányzótanács megalakulására, illetve az ezt követő megbeszélésekre A hét végére előkészítettem a Kormányzótanács első ülését.

1 Ezen az ülésen döntöttünk a két párt felszámolása és az új, Magyarországi Szocialista Párt életbeléptetése ügyében. Ugyanakkor meg kellett állapítanunk a Kormányzótanács munkaprogramját, a törvényhozás szerveit, azokat az intézményeket, amelyek a forradalmi átalakítás végrehajtásához szükségesek. Még nem voltam tisztában a Kormányzótanács munkaképességével, azzal a hatással, amik a két irányban működő pártok vezetőiben elkerülhetetlenül megmutatkoznak. Az ülést péntek este 6 órára tűztem ki, tudván, hogy a tárgyalások messze az éjszakába nyúlnak be. Az ülésen pontosan megjelentek a népbiztosok, mindegyik autón érkezett. Ebben a vonatkozásban nem volt forradalmi változás a régi állapothoz képest. A munka sürgőssége, mennyisége szükségessé tette a gépkocsi igénybevételét. Ez közérdek is volt. A szükség szentesítette az alkalmazott elvet. Kifogásolni nem lehetett. A kormányzótanácsi ülés megnyitása után közöltem a népbiztosokkal, hogy ideiglenes tárgysorozatot állapítottam meg és a változtatás jogával élhetnek. Éltek is. Első pontként a Kormányzótanács munkaprogramja került, utána a törvényhozási szervek, majd az egységes szocialista párt ügye.

2 A népbiztosok felhívására Kun Béla külügyi népbiztos exponálta a kommunisták elgondolását, hogy képzelik Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi átalakítását. Kun Béla kifejtette, hogy a Kormányzótanács azonnal szakítson a kapitalizmussal. Az ipari termelést a gyári munkástanácsok ellenőrzése alá kell vonni. Ennek központi irányítását a szocializálást végző népbiztosság intézze. A földbirtokokat szövetkezetekbe kell összefoglalni és intenzív mezőgazdaságot kell teremteni. Kisbirokosokra nincsen szükségünk, mondotta, mert mezőgazdasági gépekkel dolgozunk. A paraszt legyen proletár, ugyanúgy, amiként az ipari munkás. Szervezkedjen, tömörüljön és védje jogait. A szociális forradalom védelmére meg kell szerveznünk a Vörös Hadsereget, mondotta, mert a forradalmat más szomszéd államok területére is át kell vinnünk. Nem szabad kialudni engedni a világforradalomnak ezt a magyarországi tűzhelyét, mert az elkövetkező hónapokban egész Közép-Európa az orosz kommunista forradalom hatása alá kerül. A mi számunkra most Ausztria és Csehország fontos. Mindkét helyen rövidesen kikiáltják a proletárdiktatúrát, s akkor a mi helyzetünk is könnyebb lesz. Addig önmagunk is felkészülünk. Azonnali véd- és dacszövetséget kell kötnünk az orosz-szovjet kormánnyal, hogy biztosítsuk magunkat minden eshetőséggel szemben. Ezt szikratávíró útján közölni kell Moszkvával. Kun Béla javasolta továbbá a polgárságnak azonnali lefegyverzését és ugyanakkor a proletariátus felfegyverzését. Amíg ez meg nem történik, addig minden forradalm 1 Garbai Sándor szavaiból úgy tűnhet, mintha a Tanácsköztársaság kikiáltása és a Kormányzótanács első ülése között napok teltek volna el. Az általa említett pénteki nap március 21-e volt. Az ekkor tartott megbeszélés, a két párt vezetőségének együttes üléseként indult, amelyen valóban ő elnökölt, de a Kormányzótanács e megbeszélés eredményekónt alakult meg és őt is ekkor választották ennek elnökévé. Garbai észrevehetően egyébként is több ülés eseményeire összekeverten emlékezett vissza. 2 A Kormányzótanács munkaprogramjának kormányprogramnak a megvitatásáról nem voltak ismereteink, márpedig minden bizonnyal sor került erre s nem csak egyszerűen rábízták Kun Bélára és Pogány Józsefre a „Mindenkihez !" címen másnap megjelent kiáltvány megfogalmazását. Garbai visszaemlékezését éppen ez a rész teszi figyelemreméltóvá. Nem volt ismerős az sem, hogy a törvényhozás szerveinek újjáalakítása már ezen az első ülésen felmerült volna, bár nagyon valószínűnek tűnik — és egybevág azzal, hogy Kun Béla milyen nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kérdésnek.