Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
16 Bertényi Iván édesanyját) sem lehetett megkerülni. Bár nem bizonyítható, nem alaptalanul valószínűsíthető, hogy 1401-ben a több lehetséges változat közül azért választotta az országtanács a kettőskeresztes, addig „királyinak" számító ábrájú pecsétet, hogy ezzel is kifejezésre juttassa: a teljes hatalom birtokában van, s így tárgyal a fogságban lévő Zsigmonddal, illetve (ha vele nem tud egyezségre jutni), esetleg más számításba jöhető uralkodó jelölttel. Mária, majd Zsigmond fogsága, illetve az országot akkor ténylegesen irányító főpapok ós bárók által használt pecsétek ábrázolásai fontos szerepet játszhattak az egyes uralkodók személyétől elváló államcímer fogalmának a meggyökeresedésében. (Ne feledjük, az Erzsébet anyakirályné végrendeletében említett „Magyarország címere" még személyhez kötötten jelent meg.) Mária (fogságba esése előtt használt) 1. felségi pecsétjének érdekessége, hogy hátlapján a szélesedő végűre rajzolt kettőskeresztet ábrázoló címerpajzs fölött — az Anjou-korban Magyarországon virágzó Szent László kultusz hatására — a magyar lovagkirálynak tisztelt László jobbjában csatabárdot, baljában országalmát tartó, növekvő alakja is látható sisakdíszkónt. Véleményünk szerint László alakja itt nem pajzstartó, mert pajzstartónak a pajzs két oldalán látható, a pajzs felé forduló 1 — 1, ezúttal teljes alakjában ábrázolt, szájában patkót tartó struccot kell tekintenünk. 71 Mária királynő három, egymás után használt titkos pecsétje közül az első hasított pajzsán elöl láthatók a vágások, hátul a liliomok, 72 a másodikon az Anjou-liliomok kerültek a főhelyre. 73 A harmadik pecsét teljes címerű változatot mutat, balra dőlő pajzzsal, koronás és takaros sisakkal és sisakdísszel (jobbra néző, csőrében patkót tartó struccfej jel). A sávozat itt visszakerült a hasított pajzs jobb oldalára. A címerpajzson kívül a pecsétmezőben is látható jobbról-balról 1 — 1 liliom. 74 Ha lehet hinni a ránk maradt latin nyelvű leírásnak, II. Károly (1385 — 1386) 29 mm átmérőjű pecsétjének a pajzsán a magyar sávozott mezőnek egy olyan változatát használta, ahol az az aragon cölöpökkel együtt került közös, hasított pajzsra. 75 Zsigmond király hazánkén kívül más országok uralkodói címeit is viselte. Ugyanez utódainak is osztályrészül juthatott. Érthető, ha Zsigmond korától kezdve a királyi pecséteken szereplő címerek variációinak a száma oly hatalmasan megnő, hogy szinte követhetetlenné válik. Most már nemcsak a családi címert kell a Magyarországot jelképező, sávozott pajzsú, vagy kettőskeresztes címerábrákkal egyesíteni, hanem az egyes uralkodók által birtokolt, vagy birtokolni kívánt többi ország, tartomány címerét is, s az így a királyi pecsétekre vésett különböző jelvények, igénycímerek a legeltérőbb változatokban helyezhetők el a nagy, felségi pecséteken. Emellett a kisebb, gyűrűs stb. pecsétek arra is lehetőséget adnak, hogy csak egy, vagy néhány használt címer ábráját 71 Vö. Művészet 1982. 150. és 151. p., illetve 21. tábla, 55. szám. 72 Wien, Staatsarchiv, I. Rep. 1385. idézi Kumorovitz L. Bernát: A magyar királyi egyszerű- ós titkospecsét használatának alakulása a középkorban. — A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. VII. évfolyam Budapest, 1937. (A továbbiakban: Kumorovitz, 1937.), 103. p. "Rajza: Pray 1805. XI. t. 7. sz., Kumorovitz 1937. 103. p. 74 1388: OL Dl. 7355., 1393: OL Dl. 7823., Kumorovitz 1937. 104. p. 75 ,,. . . scutum, dextra sectione quatuor facias Hungaricas, sinistra pálos Arragonicos referens ..." stb. — Zimmermann, F.—Müller, Q.: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. I —II. Hermannstadt, 1892—1897. (Urkundenbuch I 1892., Urkundenbuch II 1897.) II. 602-603. p., Kumorovitz 1937. 105. p.
