Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.

Címerváltozatok a középkori Magyarországon 17 véssék nyomóikra, ami tovább növeli az egy-egy uralkodó által — sokszor egymással párhuzamosan használt — pecsétváltozatok számát. Zsigmond király első nagy, királyi (felsógi) pecsétjének az előlapján az uralkodó trónképét övező két kis hasított pajzs egyikére jobboldalt a hétszer vágott mező, baloldalt a sas, másikra jobboldalt ugyancsak a hétszer vágott mező, de baloldalra az ágaskodó cseh oroszlán került. A hátlapon (amint már szó volt róla) a kifelé hajló végű kettőskereszt látható. Az előlap kis pajzsai felett és a hátlap pajzsa felett (a felső szólen) egy-egy sas (sisak nélküli sisakdísz), a hátlap pajzsának csúcsos ívű karéjában egy-egy (összesen 5) sárkány pajzstartó figyelhető meg.

76 Zsigmond második felségi (kettős) pecsétjének mindkét lapja bővelkedik címerekben. Az előlapon az uralkodói jelvényekkel trónon ülő király alakját címergyűrű formájában hat kis, enyhén ívelt oldalú, háromszögű pajzs övezi. Feje fölött középen a magyar kettőskeresztes címer, majd (az óramutató járásával ellentétes irányban haladva) a magyar sávozott címer, Dalmácia három, koronás leopárdfejet ábrázoló címere, a sávozott mezőben ágaskodó luxemburgi oroszlán, a kiterjesztett szárnyú, lebegő (német?)

77 birodalmi sas és az ágaskodó cseh oroszlán látható.

78 Nemkülönben gazdag a pecsét hátlapjának heraldikája. Itt a középen álló főpajzs (nagyméretű, középső pajzs) damaszkolt mezejébe az — ezúttal csak kisebb mértékben szélesített végű — kettőskereszt került, amely dombon áll. Az itt is hattagú — ívelt oldalú, háromszögű pajzsokból álló — címergyűrű tetején (kisebb méretekben) ismétlődik a kettőskereszt (amely ezúttal halom helyett a pajzstalp aljában áll). Ugyancsak az óramutató járásával ellentétes irányban haladva a címergyűrű következő, hétszer vágott pajzsa a magyar címert mutatja, majd az előlaphoz hasonlóan a dalmát címer három, koronás leopárdfeje, a Luxemburgi címer sávozott mezőbe helyezett ágaskodó oroszlánja, a kiterjesztett szárnyú (egyfejű) sas, végül az ágaskodó cseh oroszlán következik — valamennyi címer külön-külön félkörívbe („heraldikai rózsába") helyezve.

79 Ottó király egy évszázaddal azelőtt rövid ideig használt, csak négytagú címergyűrűje után tudomásunk szerint Zsigmond e címeregyüttese a magyar királyi címer első olyan előfordulása, ahol a trónon ülő uralkodó alakja, illetve a kettőskeresztes pajzs körül a király családi, ország, illetve tartományi címereiből álló címergyűrű található. E pecséten a heraldika eszközeivel hangsúlyozottan kifejezésre jut, hogy Zsigmond a 76 1390. OL Dl. 7660., Művészet 1982. 21. tábla, 57. ábra. Zsigmond király pecséthasználatához vö. Szilágyi Loránd: A német birodalom és Magyarország personalis uniója 1410—1439. — A Gróf Klebersberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. IV. évfolyam, 1934., passim, főleg 22 — 33. p. és Kumorovitz B. Lajos: A speciális praesentia regia pecséthasználata Zsigmond korában. Emlékkönyv Domanovszky Sándor születése hatvanadik fordulójának ünnepére 1937. május 27. Budapest, 1937. {A továbbiakban: Kumorovitz: Speciális praesentia, 1937.) 422 — 439. p.; Kumorovitz 1937., 105—108. p., Kumorovitz L. Bernát: Audientia, praesentia. — Notter Antal Emlékkönyv. Szerk.: Angyal Pál, Baranyai Jusztin, Móra Mihály. Budapest, 1941. (A továbbiakban: Kumorovitz : Audientia, 1941.) 710—711. p.; Kumorovitz L. Bernát: A királyi kápolnaispán oklevél adó működése. — Regnum V. (1942 — 1943) (A továbbiakban: Kumorovitz: Kápolnaispán, 1942—1943.) 455 — 489. p.; KumorovitzL. Bernát: A budai várkápolna és a Szt. Zsigmond prépostság történetéhez. — Tanulmányok Budapest múltjából XV. (1963) (A továbbiakban: Kumorovitz, 1963) 125—128. p., Kumorovitz, 1984. 311. és 327. p. 77 így értelmezi Dőry 1917. 22. p. 78 Fényképe: Bodor Imre: A magyar korona legkorábbi ábrázolásai — Ars Hungarica 1980/1. (A továbbiakban: Bodor, 1980) 24. p. utáni 2. ábra. 79 1406: OL Dl.-8296., Bodor 1980. 24. p. utáni 3. ábra. 2