Levéltári Közlemények, 59. (1988)
Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - Bertényi Iván: Címerváltozatok a középkori Magyarországon / 3–80. o.
Címerváltozatok a középkori Magyarországon 15 a hűségén maradt bárók és főpapok vették át az ország ügyeinek az intézését, a hatalom birtokosai „sigillum regnicolarum Hungarie" köriratú pecsétet is vésettek. Ha hihetünk e pecsétről ránk maradt későbbi ábrázolásnak, e pecsét címeréül a hasított pajzsban egyesített nyolcszor vágott mezőt (négy pólyát) és a hármashalom középsőjén nyugvó kettőskeresztet választották. így elképzelhető, hogy az uralkodói címerből az ,,ország", azaz jelen esetben az intézkedő főpapok és főurak pecsétjévé vált címer azt volt hivatva szimbolizálni, hogy az adott körülmények között használói a királyi hatalom letéteményesei, hiszen a megelőző uralkodói címerek két állandónak mutatkozó ábrázolását egyesítették. (A pajzs bal sarkára lombkoronát helyeztek.) 65 Újabb másfél évtized múltán, amikor maguk a főpapok és bárók fogtak össze, s vetették börtönbe Zsigmond királyt (1401-ben), az országtanács jelvényéül (damaszkolt mezőbe helyezett) kettőskeresztet választottak. 66 Ez voltaképp a magyar királyok által megelőzőleg felségi pecsétjük hátlapján használt címerváltozat mesteralakja volt, hiszen nemcsak Nagy Lajos 67 és Mária királynő vésettek (kiszélesedő végű) kettőspecsétet felségi pecsétjeik hátlapjára, 68 hanem Mária férjének, Zsigmondnak első kettős (felségi) pecsétjén is (kifelé hajló végű, szinte már majdnem horgony végűnek mondható) kettőskereszt volt látható. 69 Egy 1398-ban tárgyalt perben kibocsátott nádori oklevéből arról értesülünk, hogy 21 évvel korábban Demeter (egykori zágrábi püspök) kancellár csak a királyi kettős pecsét nyomójának az előlapját őrizte, s annak egy oklevélen való szereplése — akkor — a bárók és a főpapok akaratának a kifejezője volt. 70 Ugyanakkor a nagypecsét nyomójának — kettőskeresztes — hátlapja Lajos király édesanyjánál, az idősebb Erzsébet királynénál volt. Nagy Lajos uralma utolsó évtizedében ez a gyakorlat kétségtelenül a nagybirtokos bárók és a főpapok politikai előretörését mutatta, hiszen a köriratában az uralkodó nevét viselő kettős felségi pecsét királyi jellegét elhomályosítva (a szokásjog alapján) az örökérvényre szánt, kettőspecséttel megerősített oklevelek kibocsátását lehetetlenné tette a nagybirtokosok képviselőinek a hozzájárulása nélkül. Ugyanakkor a kettőskeresztes hátlap pecsétnyomójának a birtoklása a király, illetve legfőbb politikai támasza, édesanyja kezében fontos politikai garanciát is jelentett, hiszen e pecsétfél nélkül sem volt teljes a kettőspecsét, legfontosabb ügyekben kiállított oklevelek megerősítésénél az uralkodót (illetve 65 Pray Georgius: Syntagma historicum de sigillis regum et reginarum Hungáriáé. Budae, 1805., X. tábla, 9. ábra. (1385-ös évszámmal közli a pecsét ábráját.) Hitelesnek tartja az ábrázolást Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Budapest, 1930. (A továbbiakban: Szentpétery, 1930) 212. p. 17. Íj. Óvatosságra kell azonban, hogy intsen az Anjouul ioi nos mező hiánya a pajzsról, s az a tény, hogy Mária királyné más címeres emlékein a kettőskereszt és a sávozott mező egyesítve még nem fordul elő. 66 Szentpétery Imre: Az országtanács 1401-ben. — Századok, XXXVIII. (1904) 766. p. 67 1355: OL Dl. 4534, 1368: OL Dl. 5639. 68 1383: OL Dl. 6876., 1387: OL Dl. 7304. Vö. Marosi, E.: Das grosse Münzsiegel der Königin Maria von Ungarn. Zum Problem der Serialität mittelalterlichen Kunstwerke. — Acta Históriáé Artium Scientiarum Hungaricae. XXVIII. (1982) 4. p. 1. ábra és 5. p. 2. ábra., Művészet 1982. 21. tábla, 55. és 56. ábra. 69 1390: OL Dl. 7660. 70 Nagy Imre— Véghely Dezső—Nagy Gyula: Zala vármegye története. Oklevéltár II. Budapest, (A továbbiakban: Zalai Oklevóltár 11)1890. 284—285., 288 — 289. p. Elemzi Geriet József: A magyar királyi kúriai bíráskodás és központi igazgatás Anjou-kori történetéhez. — Jogtörténeti tanulmányok, I. Budapest, 1966. (A továbbiakban: Gerics, 1966.) 297-299. p.
