Levéltári Közlemények, 59. (1988)

Levéltári Közlemények, 59. (1988) 1. - FORRÁSKÖZLÉS - Varga János–Miskolczy Ambrus: Egy prefekt halála / 111–112. o.

124 Varga János—Miskolczy Ambrus és nem fogadja el olyan formájú gyűlés engedélyezését, amely valójában csak egyházi zsinat lenne, hanem — korábbi döntése mellett maradva — a császárhoz fordul ,,az óhajtott közgyűlés" egybehí vasának megengedéséért. E nap már csupán mintegy 800 fő tartózkodott Balázsfalván. Az ott megfordulók tömege az előző napokban folyamatosan és csoportosan indult Vay menlevelével haza. Előzőleg valamennyien letették az esküt, amelynek szövegét képviselői fogalmazták, és amelyben a császárnak, a hazának és a román nemzetnek fogadtak ismét hűséget azzal, hogy az előbbiek javát törvényes úton igyekeznek előmozdítani. Egyszersmind jóváhagyták a gyűlésről szeptember 25-én szerkesztett, követeléseiket összegező jegyzőkönyvet, amelyet 28-án hitelesítettek. Ez már az e nap még mindig Balázsfalván időző, hozzávetőlegesen 500 fő jelenlétében történt meg. Köztük voltak azok is, akik speciális panaszaik írásba foglaltatása végett maradtak még a gyűlés színhelyén, nagy többségük azonban, a mozgalom kemény magja — főleg fiatal lelkészek, tanítók, ügyvédek, klerikusok és diákok —, Micas megérkezésére várt. És mikor ő beérkezett, megkezdődött az utóbbiak elvonulása is. A többség másnap és harmadnap szétáradt Fogarastól Désig Erdély tájaira, hogy hozzáfogjon a nép katonai megszervezéséhez és felfegyverzéséhez. Néhányuk Nagyszeben felé vette útján azon választott küldöttség tagjaként, amelynek az összejövetel határozatából a gyűlés döntéseit, illetőleg követeléseit tartalmazó jegyzőkönyvet kérvényként kellett Puchner főhadiparancsnoknak átadnia. A jegyzőkönyv szerint a román nép követeli a „terrorista" rendszer felszámolását, a statárialis bíráskodás eltörlését, a különféle zsarolásoknak — mint állatok, gazdasági eszközök, fegyverek elzálogosítása — haladéktalan beszüntetését, továbbá — mintha e téren semmi sem történt volna — az e rendszer bevezetése óta letartóztatottaknak — akármelyik társadalmi osztályhoz tartozzanak is — azonnali szabadon bocsátását. Követeli, hogy a jövőben semmiféle terrorista rendszabály alkalmazására ne kerüljön sor, azaz törvényes indok nélkül senkit se lehessen letartóztatni, törvényes bírája elől elvonni; ennek megfelelően tiltakozik a magyar minisztérium által Marosvásárhelyt felállított különbíróság ellen, A megyei tisztviselők törvénytelen eljárásainak meggátlása végett követeli, hogy többé ne küldjenek katonai végrehajtókat a falvakra; a földesúri és megyei elnyomás kiküszöbölése céljából az úrbéri bizottság kinevezéséig is legyen vége mindenféle robotoltatásnak, a megyei tisztviselőket pedig tiltsák el az őfelsége által nem szentesített törvények, mint e jelenlegi újoncállító törvény, végrehajtásától. A román falvak és körzetek közrendjének biztosítására — a jegyzőkönyv szerint — „őfelsége a császár kifejezett engedélye értelmében" román nemzetőrség létesítendő, amelynek felfegyverzésére a román nép a főhadiparancsnokságtól fegyvereket és különféle hadiszereket igényel, ahogy a szászok és magyarok is kaptak ilyeneket. Román—szász—magyar vegyesbizottság nevezendő ki valamennyi társadalmi osztály tagjaiból a terrorista rendszer alatt elkövetett zsarolások, üldözések, letartóztatások, erőszakosságok, gyilkolások kivizsgálására, elítélésére és a károk megtérítésére. Minden nemzet és néposztály képviselőiből egy úrbéri bizottság állítandó fel, hogy kivizsgáljon és elenyésztessen minden súrlódást a volt földesurak és az immár szabad parasztok között. A petíciónak is felfogandó jegyzőkönyv második része politikailag még nagyobb horderejű kérdéseket részletez. Kimondja, hogy a román nép, a májusi balázsfalvi esküre támaszkodva, rendíthetetlenül ragaszkodik nemzeti és polgári jogaihoz, azon gyűlés határozataihoz; magáévá teszi mindkét román