Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Hiller István: Gondolatok és tapasztalások az Erdészeti és Faipari Egyetem Levéltárával kapcsolatban / 93–98. o.

HILLER ISTVÁN GONDOLATOK ÉS TAPASZTALÁSOK AZ ERDÉSZETI ÉS FAIPARI EGYETEM LEVÉLTÁRÁVAL KAPCSOLATBAN Az egyetemi könyv- és folyóiratgyűjtemények fokozatosan könyv- és könyvtártörténeti gyűjteményekké válnak, az egyetemi igazgatásban és a napi egyetemi élet során keletkezett írott anyag évtizedek, évszázadok elmúltával irattárrá, illetve levéltárrá vált, az egykori oktatást segítő tárgyi szemléitető eszközök is egyetemtörténeti gyűjteményekké lettek. Történelmileg tehát úgy alakult, hogy az egyetemi könyvtárak fokozatosan mindannak tárai lettek, lesznek, ami történeti eredetű. Nagyrészt a mi generációnk idejében zajlott, zajlik le az a folyamat, amelynek során az egyetemi könyvtárak az egyetemi levéltári anyag gondozóivá váltak, válnak és ez a szerepük kizárólagossá is válik. Egyre több egyetemen kialakul a hármas gyűjteményi kör, könyvtári, levéltári és múzeumi; létrejön az egyetemi közgyűjteményi egység. Az 1777-ben és 1806-ban kiadott Ratio Educationis az első olyan királyi rendelettel létrehozott átfogó oktatási-nevelési rendszer, amely külön paragrafusokban foglalkozik az egyetemi gyűjteményekkel, ahol már megtaláljuk a közgyűjteményi egység fogalomkörének csíráit. Saját okulásunkra álljon itt egy idézet a Ratio Educationis 268. paragrafusából, amely ugyan könyvtári megfogalmazású, de a fentiek elfogadása esetén, no meg a testvérek azonos kötelességei jogán a levéltárosokra is érvényes. ,,Minden könyvtár legfőbb ékessége maga a könyvtárigazgató, aki nem csupán a gondjaira bízott könyvek legalaposabb ismerője, hanem ugyanakkor szaktudásának híre jól ismert a művelt nemzetek körében: aki bármely időben fogadni tudja a tudós vendégeket, különösen a külföldieket, végigvezeti őket a könyvek polcai és oszlopai között, szakértő magyarázattal és válaszokkal rendelkezésükre áll, végül is szakértelméről elismerő véleményt, s maga iránt vonzódást kelt a távozók lelkében. Ebből eléggé kitűnik, milyen gonddal kell arra vigyázni, hogy ne férkőzhessenek e tisztséghez olyan, a tudományos életben ismeretlen férfiak, akikre sem az egyetem könyvtárügye, sem pedig az éremgyűjtemény méltóképpen nem bízható. Mindig tudós embereknek kell lenniök a könyvtárőröknek is, . . . közülük az egyik hivatalból foglalkozik a címertan, az oklevéltan és a pecséttan, a másik pedig az éremtan és a régészet tanulmányozásával. Az írnokok és a szolgák kötelezettségei ügyében az egyetem elnöke intézkedik."

1 Az idézet megfelelően mutatja a közgyűjtemények értékelését, helyét az akkori egyetem hierarchiájában. Természetesen a szükséges anyagiak sem 1 Vö.: Ratio Educationis. Az 1777-es és az 1806-os kiadás magyar nyelvű fordítása. Ford., jegyzetekkel ós mutatókkal ellátta Mészáros István. Bp. 1981.