Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Szűcs László: A Központi Pártarchívumról és a magyarországi pártlevéltárügyről / 261–273. o.

A magyarországi pártlevéüárügyről 263 sítése, annak előmozdítása, hogy a magyar munkásmozgalom történetének gazdag tanulságai a jelen gyakorlatában felhasználásra kerüljenek és alkalmazást nyerjenek. Az Intézet célja másodsorban a nemzetközi munkásmozgalom történetére vonatkozó anyagok tervszerű rendezése és gyűjtése."

4 A gyűjtőmunka tehát kiemelkedő helyet kapott az Intézet feladatainak meghatározásában és ez — még ha figyelembe vesszük is, hogy a könyvtári, és akkor még a múzeumi anyagra is vonatkozott — jórészt az iratok felkutatását, a még fellelhető dokumentumok biztonságba helyezésének fontosságát jelentette. A megindult gyűjtőmunka az állami levéltárak és a pártlevéltárak közötti bizalmatlanság forrásává vált — szinte máig hatóan. Hol lehetett akkor nagyobb tömegben a munkásmozgalom történetének megvilágítására alkalmas dokumentumokat találni, ha nem a levéltárakban és az egyes szervek irattáraiban még kint levő iratanyagban? Megindult hát, jórészt az országos levéltári, fővárosi, megyei levéltárak munkatársainak bevonásával, az iratválogató munka és rövid néhány év alatt óriási mennyiségű iratanyag gyűlt fel a Munkásmozgalmi Intézet Archívumában, főleg az egykori belügyi és igazságügyi szervek levéltári-irattári anyagából. Ezeket az iratokat az archívum — áttekintés, feldolgozás, a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentuma c. kötetek, majd a két világháború közötti idők dokumentációját tartalmazó folytatásának megjelenése után — többségükben visszaszállította az állami levéltáraknak. Mégis, mivel a modern levéltártudomány alapelve szenvedett sérelmet e begyűjtéssel, a szakszerűtlenség vádja rajta maradt a pártarchvistákon. Ma már biztosan másként csinálnánk, de akkor ez látszott az egyetlen és gyorsan célravezető megoldásnak — ami egyébként a tapasztalatok felhalmozása szempontjából is óriási jelentőségű volt. Módszertani források, hatások A szakmai ismeretek kezdeti hiánya folytán a Munkásmozgalmi Intézet Archívuma megjárta az újabbkori levéltárügy nem egy útvesztőjét. Az összegyűjtött iratokat — a proveniencia elvét teljesen félretéve — az első időben egy tárgyi, tematikai szisztematizálási rendszer szerint csoportosították. Viszonylag hamar ráébredtek azonban, hogy egy-egy iratnak is több pertinenciája lehet, másrészt teljesen kilátástalannak látszott az összegyűjtött hatalmas anyag ilyen módszerek szerinti osztályozása. E tapasztalatok nyomán, de az állami levéltáraktól nyert ismeretek alapján is, főleg azonban a szovjet levéltáraktól kapott hathatós segítség alapján rövidesen átalakult a pártarchívumi dolgozók szemlélete, munkamódszere. Különösen fontos helyet kapott ebben az átalakulásban a szovjet pártarchívumok segítsége, hiszen a hazai levéltári tradíciókra — talán a fentebb már említett bizalmi válság folytán is — bizonyos tartózkodással tekintettek a pártarchívumi munkatársak. Ennek következtében viszont a magyar pártlevéltári gyakorlat az állami levéltárakban általános módszerekhez képest bizonyos fokig eltérő fejlődést vett. Például mindenütt hármas tagolás érvényesül: fond, állag, őrzési egység; nem használatos a fondfőcsoport, a több fondót átfogó levéltár vagy az állagon belüli csoport kategóriája. Terminoló*Uo. 276. f. 53. cs. 11. ő. e.