Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Szűcs László: A Központi Pártarchívumról és a magyarországi pártlevéltárügyről / 261–273. o.
264 Szűcs László giája sem azonos több tekintetben az állami levéltárakban használt meghatározásokkal — és ez sokszor nem csak elnevezési, hanem tartalmi eltérést is jelent, például az állagot fondcsoportnak, újabban csoportnak nevezik, az őrzési egység egyben a legkisebb levéltári és raktári egység isstb.,Meg kell itt jegyezni, hogy teljesen azonos úton jártak a többi szocialista ország pártarchívumai is. Minden esetre e hatások, tapasztalatok nyomán és ellenére ma már teljesen korszerű, a magyar levéltárügy általános színvonalát elérő, egyes kérdésekben az előtt járó szemlélet érvényesül a pártarchívumokban. Gyűjteménytől a Központi Pártarchívumig A Munkásmozgalmi Intézetet s egyben az archívumot is életrehívó politikai bizottsági határozatban foglaltaknak, de a tényleges lehetőségeknek is megfelelően az első időben szervesen létrejött levéltári anyag, regisztratúra jellegű anyag nem is nagyon volt az archívumban. A munkásmozgalom dokumentumait, vagy a mozgalomra vonatkozó minden iratot gyűjtöttek: a keresztényszocialista mozgalmak iratait éppúgy, mint a szélőjobboldali mozgalmak emlékeit, amennyiben ezek a munkásosztályt érintették. Csak lassan tisztult a profil és vált a legszélesebb értelmezésű munkásmozgalmi archívumból a forradalmi munkásmozgalom archívumává, de még mindig gyűjteményes jelleggel. A pártarchívummá válás felé az első lépés tulajdonképpen akkor történt, amikor 1950-ben átvehette az archívum a volt Szociáldemokrata Párt 1945-től 1948-ig terjedő iratait, valamint 1956—57-ben a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának iratait. Igazán pártarchívummá azonban akkor lett, amikor az MSZMP Titkárságának 1958. évi augusztus 14-i határozata rögzítette a párt központi szervei által létrehozott iratok átadásának rendjét. Mára az archívumban őrzött gyűjteményes jellegű iratanyag aránya elenyészővé zsugorodott; az iratok túlnyomó része a munkáspártok, főleg a felszabadulás utáni munkáspártok tevékenységéből származik. így ez a mennyiségi elem is a pártarchívumi jelleget húzza alá. Kezdetben az MKP, az SZDP és az MDP központi irataival együtt a megyei bizottságok iratai is az akkor létezett egyetlen pártarchívumba kerültek. Ez a helyzet azonban nem volt sokáig fenntartható. A megyei pártbizottságok önállóságának aláhúzása jegyében is a Központi Bizottság Titkárságának 1961. május 23-án hozott határozata megvetette a helyi pártarchívumok alapjait. 5 Ezek kapták feladatul a megyei bizottságok és a megye területén működő pártszervek, pártszervezetek iratainak rendszeres átvételét. E helyi pártlevéltárak vették át a korábban központilag őrzött helyi eredetű felszabadulás utáni irattári anyagot is. Ugyanezen fejlődés eredményeként nyert központi pártarchívumi státust az eddig egyetlenként működött Pártarchívum, ami egyben azzal is járt, hogy rá hárult a helyi pártarchívumok munkájának módszertani irányítása, bizonyos értelemben felügyelete is. így kialakult a pártarchívumok egységes hálózata, amelynek működési alapelveit először a Központi Bizottság 5 A helyi pártarchívumokról lásd részletesebben: DégiIstván: A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi és megvei archívumainak munkájáról c. írását. Levéltári Szemle, 1986. l.sz. 3 — 8.
