Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.

A filoxéra elleni védekezés Magyarországon 243 lődézsmával terhelt kertjeik megmentéséért egy fillért sem kívántak áldozni. A mentesítés pénzügyi fedezetének hiányában a bizottság csak a zárlatot rendelhette el, és tétlenül vigyázta azt a folyamatot, amely e sziklás terület parlaggá válásához vezetett. Az Országos Phylloxera Bizottságra várt a feladat, hogy a fertőzés korai felismerése érdekében borvidékeinken állandó figyelőszolgálat szervezését szorgalmazza. Ehhez a folyamatos ellenőrzéshez a vármegyék hivatali testületét kívánta felhasználni, ezért a febr. 25-én tartott ülésen az alábbi határozat született: ,.Minden szőlőtermelő törvényhatóság köteles területén egy, vagy a viszonyokhoz képest több szakértőt felállítani, ki a kormány szakértője által beoktatván, a hatóság területén levő szőlőket állandó felügyelet és vizsgálat alatt tartja. Kívánatos, hogy ily szakértőül elsősorban kebelbéli középtanoda természetrajzi tanára vétessék. A kormányintézkedések helyes végrehajtásáért a főispán felelős."

43 Az ország szőlőskertjeinek rendszeres bejárását a feladat nagyságához képest csekély számú szakember nem vállalhatta. Ezért az önkéntes megfigyelők körét úgy bővítették, hogy tanfolyamokon tanították meg a termelőket azokra a minimális alapismeretekre, amelyek a filoxéra felismeréséhez elengedhetetlennek bizonyultak. így például 1880. febr. 11. és márc. 2. között dr. Müller Ottó a keszthelyi gazdasági tanintézet tanára Keszthelyen, Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Sümegen és Tapolcán a rovar életmódját taglaló előadásokat tartott. A fertőzött területek számának növekedésével a bizottság munkája anynyira megszaporodott, hogy az új feladatok ellátásához a korábban megállapított hatáskör szűknek bizonyult. Ezért a bizottsági üléseken egyre többen sürgették, hogy egy új alapokon nyugvó, közvetlenül a kormány felügyelete alá tartozó önálló testületté alakuljanak át. Ez, a még csak tervekben létező önálló bizottság szakmai kérdésekben a létrehozandó Phylloxera Kísérleti Állomásra kívánt támaszkodni, amelynek feladatkörét Hermán Ottó az 1880. febr. 25-én tartott megbeszélésen az alábbiak szerint határozta meg: „kísérleti állomás nélkül az önálló bizottság is vajmi keveset fog érni, mivel ezen kísérleti állomás lesz hivatva az önálló javaslatok adására szükséges gyakorlati tapasztalatok megszerzésére". A fertőzött területek nagyságának növekedésével a hatásköri kérdésekről folyó vita a bizottságon belül háttérbe szorult, és a védekezés megszervezésének problémáira helyeződött a hangsúly. A konkrét tervek kidolgozására márc. 12-én hét tagból álló, ún. Phylloxera Albizottságot hoztak létre, amely a kísérleti állomás részletes tervének elkészítését, valamint a kisebb területeken végzendő irtások munkálatainak irányítását kapta feladatul.

44 Az albizottság tagja — Emich Gusztáv, dr. Wartha Vince, Hermán Ottó, Cserháti Sándor, dr. Thán Károly, Molnár István és Miklós Gyula — kívánságaikat pár nap alatt összeállították, és márc. 16-án az Országos Phylloxera Bizottság elé terjesztették. Az egyhangúlag elfogadott tervezet alapján a minisztériumtól az alábbiakat kérték: 43 Uo. Az Országos Phylloxera Bizottság második ülésének jegyzökönyve. 1880. febr. 25. " Uo. Az Országos Phylloxera Bizottság harmadik ülésének jegyzőkönyve. 1880. márc. 12.