Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.
230 Soós László mielőbb küldjék meg. 2 Annak ellenére, hogy beteg tőkéket nem találtak, a Franciaországból érkező egyre komorabb hírek hatására a földművelés-, iparés kereskedelemügyi miniszter 1872. ápr. 30-án kiadott körrendelete már a megelőzés érdekében született. 3 A rendeletben — éppen úgy, mint az előzőben — csak javaslattal élhettek, mivel a kiadás időpontjáig az osztrák tárgyaló partnerekkel nem jött létre megegyezés az Osztrák—Magyar Monarchia területére szóló tiltó intézkedések bevezetéséről. Ezért a miniszter csupán arra kérte a magyar termelőket, hogy óvakodjanak a francia területről származó szőlőveszszők vásárlásától, mert azokon a kórokozó petéit behurcolhatják. Azok a megbeszélések, amelyeken az osztrák ós a magyar minisztérium szakemberei a filoxéra elleni rendszabályokról tárgyaltak, 1873 nyaráig elhúzódtak. A közös álláspont kialakítását nehezítette, hogy — az államigazgatás képviselőivel ellentótben — egyik ország szőlészei sem akarták, hogy egy szigorú intézkedéssel a telepítendő területeknek jó minőségű külföldi szőlő vesz szőkkel történő ellátását megakadályozzák. A tárgyalásokat követő rendelet, a veszély nagyságához mérten, szerény eredményt tükrözött. Az 1873. aug. 21-én hozott, a pénzügyigazgatóságok és vámhivatalok részére szóló utasítás csak a gyökeres szőlővesszők behozatalát tiltotta meg, de a sima venyigék szállítását továbbra is engedélyezte. 4 A fenti osztrák—magyar megbeszélések légkörét alapvetően az a vélemény határozta meg, hogy a betegség egyelőre nem érte el kertjeinket, és ki tudja, talán nem is fogja. A megfelelő biológiai ismeretek hiányában számos termelő a filoxéra gyors térhódításának okát Dél-Franciaország sajátságos éghajlati viszonyaiban kereste, és remélte, hogy a mi körülményeink között az nagy kártételre nem lesz képes. Nem is sejtették, amit dr. Roessler, a DélAusztriában fekvő klosterneuburgi borászati és szőlészeti iskola tanára már 1872-ben tudott, hogy a tanácskozások alatt megfogalmazott tiltó rendelkezés ellenére a klosterneuburgi szakiskola szőlője fertőzött, amit természetesen sokáig nem titkolhattak el. Különösen akkor nem, amikor világossá vált, hogy a filoxéra elpusztítása érdekében folytatott kísérletek nem jártak eredménnyel, sőt a baj a környékbeli szőlőkre is átterjedt. A fertőzés 1874-ben történt bejelentése hazánkban is nagy riadalmat keltett, mivel ez az osztrák szakiskola olyan szaporító telepet tartott fenn, ahonnan szőlő vesszőket magyar birtokosok is vásároltak új ültetvényeikbe. 5 A klosterneuburgi szőlők fertőzöttsége egyben azt is tudatosította, hogy az a védekezési forma, amely a Monarchia határainál kívánta a filoxérát megállítani, érvényét vesztette. Magyarország számára — mivel területén 1874-ben kórokozót nem találtak — a terület védelme a betegség behurcolása ellen még nyújthatott némi reményt. Ezt a lehetőséget kívánta a magyar földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter kihasználni az 1874. dec. 15-én kiadott rendeletével, amelyben a gyökeres és sima szőlővesszők 2 OL, K 168. — 1882 — 5 — 44348. Jelentés a phylloxera-ügyben 1872. évtől 1880. év végéig a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium (A továbbiakban: FIK) által tett intézkedésekről. Bp. 1881., 3749/72. sz. FIK-körrendelet valamennyi gazdasági egyletnek. Bp. 1872. ápr. 6. 3 Uo. 5015/72. sz. FIK-körrendelet az összes gazdasági és borászati egylethez. Bp. 1972. ápr. 30. 4 Uo. 42417/73. sz. FIK-körrendelet valamennyi pénzügyigazgatóságnak és vámhivatalnak. Bp. 1873. aug. 21. A lakosság részére hasonló szövegű rendeletet 1873. szept. 22-én adtak ki (14180/73. sz. FIK-körrendelet). 5 Uo.
