Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.
A filoxéra elleni védekezés Magyarországon 231 behozatalának tilalmát a külföldi államok mellett Ausztriára és a horvát-szlavón tartományokra is kiterjesztette. A tilalom megszegőit a szállítmány elkobzásával és 50—100 Ft-ig terjedő bírság kiszabásával sújtották. 6 A fenti rendelkezés hatékonyságában valójában megalkotói sem bíztak, ezért egyre inkább az országon belüli védekezési módszerek kidolgozására helyezték a hangsúlyt. A rovar jelenlétének gyors felismerése érdekében bővítették a gyanús tőkéket vizsgáló szakemberek körét. Amíg 1873-ban a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumba beszállított beteg alanyok ellenőrzését egyedül dr. Jurányi Lajos tanár végezte, addig 1874-ben ezzel a feladattal a Magyaróvári Gazdasági Akadémia tanári karát bízták meg. A kijelölt tanárokat 1874-ben a filoxéra élettanára vonatkozó ismeretek megszerzése érdekében Klosterneuburgba küldték. Itt a helyszínen az osztrák kollegák segítségével tanulmányozták a kórokozók tulajdonságait és az általuk előidézett károk nagyságát. Az Ausztriából hazatérő magyar küldöttség csak a filoxéra kártételeiről számolhatott be, mert az eredményes védekezés módszerét a vendéglátók sem találták meg. A két évig tartó kísérletek eredménytelenségét mutatta, hogy az osztrák földművelésügyi miniszter 1874. szept. 25-én kiadott utasításában a klosterneuburgi kísérleti szőlőtelep teljes kiirtását rendelte el, mivel az élősködők elpusztítására más megoldást nem talált. 7 További lesújtó hírként közölték, hogy a klosterneuburgi szőlőtelep eladási könyvének áttanulmányozása során kiderült; a fertőzött vesszőkből —- 1869 és 1874 között — több száz magyar termelő is vásárolt, így a kórokozó behurcolását valószínűsítő küldemények szinte az ország egész területére eljutottak. 8 A filoxéra behurcolása gyors intézkedést követelt. A Földművelés-, Iparés Kereskedelemügyi Minisztériumban még 1874-ben összeállították a klosterneuburgi üzleti könyvek alapján azoknak a magyar termelőknek a névsorát, akik az utóbbi években a telepről szőlővesszőket vásároltak. Ezt a jegyzéket 1875 elején megküldték a törvényhatóságoknak azzal a felhívással, hogy a listán szereplő termelők vesszőt ne adjanak el, illetve tőlük senki ne vásároljon, mert különben a kártevők további széthurcolása várható, 9 A tiltó rendelkezések és a fenyegető hírek hatására egyre több termelő kívánta szőlőjét megvizsgáltatni. Ezért 1875-ben az a módszer, hogy a földből kiemelt beteg tőkét Magyaróvárra elküdjék, tarthatatlanná vált, helyette a vizsgálatot végző szakember helyszínre küldését rendelték el. A beteg szőlőkről érkező bejelentések nyomán kérte fel a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Deininger Imre akadémiai tanárt, hogy a város környéki szőlők megvizsgálása céljából Pancsovára utazzon. Az ellenőrzés során egyértelműen kiderült, hogy a város határában közel 70 kat. holdnyi területen a filoxéra ellepte az ültetvényeket. A tanár jelentése nyomán világossá vált, hogy még mielőtt a hatékony védekezésre sor kerülhetett volna, a kórokozók már bekerültek szőlőskertjeinkbe, és a rejtőzködés évei alatt elszaporodva, egyre nagyobb területen jelentkeztek. 10 8 Uo. 22119/74. sz. FIK-körrendelet az összes törvényhatóságnak. Bp. 1874. dec. 15. 7 Uo. 17472/74. sz. FIK-körrendelet a törvényhatóságok és az összes gazdasági egylet részére. Bp. 1874. okt. 8. 8 Uo. 9 Uo. 22333/75. sz. FIK-körrendelet valamennyi törvényhatóságnak. Bp. 1875. 10 Uo. Az 1875. okt. 2-án tartott szakértői tanácskozás jegyzökönyve.
