Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Soós László: A filoxéra elleni védekezés megszervezése Magyarországon, 1872–1881 / 229–249. o.
A FILOXÉRA ELLENI VÉDEKEZÉS MEGSZERVEZÉSE MAGYARORSZÁGON (1872—1881) Az élősködő megjelenése Európában A XIX. század második felének kezdetén a hagyományokban gazdag európai borvidékek szőlészei egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak az addig alig ismert amerikai szőlőfajták iránt. Főleg a francia termelők közül kerültek ki azok, akik a bővebben termő alanyok meghonosításának reményében vagy csupán fajtaállományuk szaporítása érdekében a tengerentúlról vásároltak szőlő vesszőket. A hosszú utazás után megérkező gyökeres vagy sima vesszőket gyanútlanul beültették a gondosan kezelt kertek tőkéi mellé, és miközben érdeklődéssel várták az új szerzemények termőre fordulását, nem is sejtették, hogy rajtuk olyan kórokozó petéi keltek át a tengeren, amelyek hamarosan pusztító hadként lepik el az őshonos fajták gyökereit. A rovar kártékony jelenlétére akkor figyeltek fel, amikor Dél-Franciaországban a szőlők egyre nagyobb területen — három-négy évi fokozatos sorvadás után — pusztulni kezdtek. A tőkék kiszáradásának okát keresve, 1868-ban végül sikerült rátalálni a bajok előidézőjére. Az élősködőt francia felfedezője a hazai köztudatban is meghonosodó Phylloxera vastatrix néven ismertette. A filoxéra elterjedését segítette, hogy a francia kormány a szőlők megmentése érdekében folytatott küzdelmet közel egy évtizeden át a termelők problémájaként kezelte, ezért az egész ország területére érvényes, központilag irányított védekezés megszervezésére nem került sor. Ebben az időszakban az állani csupán a pályázatok kiírásával ösztönözte a szakembereket arra, hogy a rovar biológiai tulajdonságait megismerjék, illetve — teljesen eredménytelenül — olyan vegyszer előállítását szorgalmazta, amely a szőlőtőke megóvása mellett a kórokozó elpusztítására alkalmas. Az ismeretlenség homályából támadó kórokozó rövid idő leforgása alatt a környező országokba is eljutott. Franciaország után 1870-ben Portugália, 1872-ben Ausztria, 1874-ben Németország és Svájc kertjeiben is felfedezték kártételeit. 1 A Franciaország területén pusztító rovar megjelenésének veszélyére a magyar Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium először 1872. ápr. 6-án hívta fel a gazdasági egyesületek figyelmét. A körrendeletben arra kérte a termelőket, hogy a kártevő felfedezéséről azonnal értesítsék a minisztérium vezetőit, és a tőkéről levett fertőzött gyökérmintát vizsgálat céljából 1 Országos Levéltár (A továbbiakban: OL) Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium, Altalános iratok (A továbbiakban: K 168) — 1881 — 5 — 21700. Horváth Géza jelentése az Országos Phylloxera Bizottság részére. Bp. 1881. aug. 21.
