Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sinkovics István: Az esti oktatás megindítása az egyetemeken és főiskolákon, 1945–1947 / 209–222. o.

216 Sinkovics István nak járni. Ez egyes esetekben megvalósítható volt, de nem lehetett általánossá tenni és sokan húzódoztak is ettől a megoldástól. Az esti hallgatóság kérdése több szempontból is megfontolásra adott alkalmat. Az oktatók azt kívánták, hogy a felvételi bizottságban elsősorban egyetemi emberek vegyenek részt és egyforma előképzettségű hallgatók kerüljenek be az első évfolyamba, mert különben az oktatóknak nagyon megnehezül a munkája, ha erős különbségek lesznek a bekerültek között. Viszont a kormányzat nagyobb számban akart befogadni a munkás fiatalságból olyanokat, akik a középiskolát nem végezték el. A kormány részéről az első évesek 10%-át kívánták beiskolázni érettségi nélkül az új értelmiség képzésének kialakítására, az egyetemen viszont legfeljebb 5%-ig akartak elmenni.

17 A budapesti jog- és államtudományi kar azt tette szóvá, hogy a jogi képesítéshez kötött állások száma erősen csökken, ezzel szemben a jogászképzésben résztvevők száma az esti tagozattal még inkább növekedni fog, A Belügyminisztérium képesítő tanfolyamain kívül jogászképzés folyik a négy jogés államtudományi karon, a műegyetem közgazdaságtudományi karán és a három jogakadémián. Ha mindenütt esti tagozat indul, a képzési helyek megkétszereződnek. Ez pedig sem az országnak, sem az egyéneknek nem fog érdekében állani.

18 Ismételten felvetődött a tanfolyamok megszüntetése. A munkásifjak egyetemi tanulásának különféle lehetőségeit a Pázmány Péter Tudományegyetem rektora mérlegelte.

19 Egyik változatnak a budapesti jogi kar 1945. évi kezdeményezését hozta fel, ami azután szélesebb körben elterjedt: 2 éves esti munkástanfolyam elvégzése után a vizsgák, szigorlatok letétele, végső fokon a jogi doktorátus megszerzése „magántanulás" alapján, rendszeres szeminárium segítségével. Másik út: a munkások a dolgozók középiskolájában vagy máshol sajátítják el a középiskolai ismereteket és tanulmányaikat az egyetemen folytatják, vagy úgy, hogy ösztöndíjat kapnak és így mentesülnek a munka alól, vagy pedig esti tanfolyamon tanulják az anyagot. A minisztériumi rendelettervezet ezt a változatot választotta, de megvalósításában sok nehézséggel fog találkozni. Bár naponta du. 4-től 8-ig lesznek foglalkozások, a teljes tananyagot a nappaliakkal egyenértékű módon nem lehet előadni, az esti tanfolyam tehát alacsonyabb színvonalú képzést ad, mint amit a szokásos egyetemi oktatás szokott nyújtani. Szóvá kell tenni továbbá az egyetemi tanárok fokozott igénybevételét és az esti egyetemmel járó pénzügyi terheket. Külön aláhúzta a rektor a hallgatók tanulása szempontját. Reggeltől délutánig tartó munka után nem lehet megkívánni, hogy további négy órán át teljes odaadással figyeljenek amúgy is hiányos felkészültséggel. A fizikai munka után végzett szellemi munka nem pihentető és a szervezet túlerőltetését fogja eredményezni. Ez a veszély pedig a mérleg nyelvét a felé a megoldás felé billenti, hogy az említett ösztöndíjas megoldással kellene lehetővé tenni a legjobbak tanulását a nappali tagozaton. A rektor azzal zárta fejtegetését: „csak a legnagyobb szkepticizmussal" nézhetnek a rendelet-ter17 A budapesti bölcsészeti kar 1947. szept. 17-i kari ülésének jegyzőkönyve, amelyet eredetiben a VKM-hez terjesztettek fel, ós ott maradt meg. 136.074/1949. VKM VI. Ugyanitt Prohászka Lajos és Moor Gyula véleménye, amelyet Németh Gyula rektor továbbított a VKM-hez az egyetemi tanács állásfoglalásával; A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi karának előterjesztése 121.862/1947. VKM VI. MM irattár VKM Elnöki o. 18 Uo. 19 Uo. s