Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár dolgozói a Belügyminisztérium főhatósága alatt : fogalmazók, kezelők és szolgák, 1874–1922 / 195–208. o.
198 Sashegyi Oszkár tanári szakvizsgát, vagy a magyar történelem és segédtudományai köréből doktorátust tettek, s ezen felül a levéltári fogalmazói szakvizsgálatot kiállották. A levéltári szakvizsgálat tárgyai közé szerinte fel kellene venni — a magyar közjog és magánjog helyébe — a magyar alkotmány- és jogtörténetet. Felveendő volna a német nyelv és német paleográfia, s végül a levéltártan is. Beszámolójában Döry azt is felvetette, hogy az Országos Levéltárban időnként tanfolyamokat kellene rendezni, a fogalmazói vizsgához szükséges ismeretek elsajátítása végett. Fogalmazói vizsgára csak az volna bocsátható, aki a megfelelő egyetemi tanulmányok után a tanfolyamot hallgatta, vagy legalább egy évet az Országos Levéltárnál vagy valamelyik törvényhatósági levéltárnál gyakornoki minőségben szolgált. 7 Döry javaslatait a Belügyminisztérium elfektette, azokból a dualizmus korában semmi sem valósult meg. A Tanácsköztársaság idején azután a levéltárügyi negbízott, Niklai Péter, kidolgozta egy levéltárosképző szakfőiskola tervét, amely egyetemi fokú képzést, megfelelő kiegészítéssel pedig történettanári képesítést is nyújtott volna. A szakfőiskola tanmenetének Niklai-féle tervezete megvitatásra is került, ahhoz Tagányi Károly, Tóth Szabó Pál és Szekfű Gyula is hozzászólt. 8 Ez a főiskola már természetesen történeti alapképzettséget nyújtott volna, hiszen a Tanácsköztársaság idején megszűnt az a helyzet, amelybe az Országos Levéltárat a dualizmus kori Belügyminisztérium szorította, amikor a nemességi ügyek szakvéleményezésének terhes és lényegében korszerűtlen feladatát rá hárította. A tervezet megvalósítására azonban a Forradalmi Kormányzótanácsnak már nem volt ideje. Az ellenforradalmi korszak első éveiben tovább folytatták a fogalmazói szakvizsgák dualizmus kori gyakorlatát. A vizsgabizottság idővel új külső tagokkal egészült ki. Az elsőnek kijelölt kültagok (Fraknói Vilmos, Szilágyi Sándor, Nagy Imre, Nagy Iván, Nyáry Albert) mellé 1880-ban Pesty Frigyes, majd Deák Farkas és Hajnik Imre került. 1895-ben újabbak felkérése vált szükségessé, mert a régiek közül Nagy Imre, Pesti Frigyes, Nyáry Albert és Deák Farkas elhalálozott, Nagy Iván és Fraknói Vilmos nem tartózkodtak a fővárosban, az agg Szilágyi Sándor az utat Pestről a budai Várba nem minden időben tehette meg, s így a vizsgákra egyedül Hajnik volt meghívható. Ekkor nevezte ki a belügyminiszter Thaly Kálmánt és Fejerpataky Lászlót az országos levéltári fogalmazói vizsgálati bizottság kültagjaivá. Miután Szilágyi Sándor és Hajnik Imre is eltávozott az élők sorából, 1904-ben Vécsey Tamás és K. Kováts Gyula egyetemi tanárok kaptak hasonló kinevezést. 10 Thaly halálát követően, 1911-ben Tasnádi Nagy Gyula akkori országos főlevéltárnok két új kültag, Angyal Dávid és Ferdinándy Géza kinevezését kérte, mert a bizottság kültagjai (Fraknói, Vécsey, K. Kováts, Fejerpataky) „részint másnemű elfoglaltságuk, részint már idősebb koruk s gyöngélkedésük miatt akadályozva lehetnek". A kinevezések meg is történtek, röviddel utána azonban az elhunyt Vécsey pótlásáról kellett gondoskodni. Ekkor — 1912 januárjában — kapott kinevezést a bizottságba Illés József, az alkotmány- és jogtörténész. A kültagok a vizsgákon való közreműködésükért semmiféle díjazást nem kap• 7 OL-Y 1. — 1913 - 978. 8 Niklai Péter: Visszaemlékezés a Magyar Tanácsköztársaság levéltárügyére. LR. (29. évf.) 1959. 230 — 242. 9 OL-Y 1. — 1877 — II — 3. io OL-Y 1. — 1875 - II — 12.
