Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.

A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 191 katonailag egyre nehezebb körülmények közé kerülő Tanácsköztársasággal megállapodást kötni. A levéltári likvidáció elveit tartalmazó osztrák—magyar levéltári megállapodás nemcsak az antant-diplomácia tevékenységének eredményeként és a Tanácsköztársaság gyengülő pozícióinak következményeként maradt el, — bár e két tényező közvetett hatása kétségtelenül fennállt —, hanem amiatt is aktualitását vesztette, hogy az antant — ha nem is fogadta ei teljesen a levéltárak ügyében tett osztrák módosítási javaslatot — a békeszerződés levéltárakról szóló cikkelyét úgy változtatta meg, hogy azt lényegében a proveniencia-elv kimondásaként lehetett értelmezni. Az új változatot már a július 20-án nyilvánosságra került békefeltételek tartalmazták, s így a proveniencia elv közös elfogadásán alapuló osztrák—magyar egyezménynek nem volt értelme többé, sőt az új békekikötések hatására egyre inkább kirajzolódtak a levéltári likvidáció kérdésében meglevő osztrák—-magyar nézetkülönbségek. Osztrák részről ugyanis kétségbe vonták a volt Monarchia osztrák területén, ill. Bécsben maradt levéltári anyagának közös tulajdonát, és ellenezték a volt közös levéltárak internacionalizálását. A július 20-i osztrák békeszerződéstervezet levéltári rendelkezéseit magyar szemszögből azért tartották kifejezetten kedvezőtlennek, mert a területi vonatkozás szerinti felosztást előíró passzust felcserélték ugyan a proveniencia elvét tartalmazó szövegrésszel, viszont változtatás nélkül került át a korábbi békeprojektumból az a rendelkezés, amely a territoriális repartíció után visszamaradó levéltári anyagot osztrák tulajdonba utalta. A második osztrák béketervezet a proveniencia elv alkalmazásával a közös eredetű levéltártestek esetén kizárólagos osztrák tulajdonbavételt irányzott elő. A bécsi magyar levéltárosok épp ezért a közös levéltárak ausztrif ikálásának megakadályozásán fáradoztak július—augusztus hónapban. Károlyi Árpád utasítására érintkezésbe léptek a Bécsben levő délszláv, olasz és cseh levéltári kiküldöttekkel. Eckhart Ferenc a délszláv, Gerevich Tibor az olasz, Szekfű Gyula pedig a cseh levéltári delegátussal tárgyalt egy olyan levéltári cikkelynek az osztrák békeszerződésbe való felvételéről, ,,amely a provenientia elvét s a közös anyagra kondaminiumot és közös kezelést mond ki."

59 A becs közös levéltárak internacionalizálása érdekében kifejtett magyar aktivitás osztrák viszonylatban elhidegülést, s a kapcsolatok romlását eredményezte annak ellenére, hogy a béketervezet levéltárakkal kapcsolatos rendelkezésének fentiek szerinti módosítását nem sikerült elérni. Az 1919. szeptember 10-i Ausztriával kötött st. germaini békeszerződés kimondta, a Monarchia levéltári örökségének proveniencia elv alkalmazásával történő felszámolását és az ennek alapján fel nem osztható levéltári anyag osztrák tulajdonba való kerülését, melynek kezelésére az érdekelt államokkal „barátságos megegyezés útján" kell a megfelelő módozatokat megtalálni. Magyar szakmai körökben nem titkolták az osztrák békeszerződés levéltári rendelkezései miatti csalódottságot, ámbár a proveniencia elvének alkalmazását kétségtelenül pozitívumnak tekintették. A magyar békeszerződés előkészítése során ezért a magyar levéltárosok továbbra is napirenden tartották a közös levéltárak ügyét oly módon, hogy egy ideig az összes utódállam tulajdonjogának elismerését, majd később a közös levéltárak osztrák—magyar társtulajdonná alakítását kívánták a magyar békeszerződésbe belefoglaltatni. E problémák részletes bemutatása azonban külön tanulmány feladata lesz. 59 Vö.: 43. sz. jegyzet.