Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.
A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 189 rehozásához szükséges feltételek megteremtését célozta. Az intézet felálításának menetét Károlyi Árpád úgy képzelte el, hogy az utódállamok a közös levéltárakból a proveniencia elve alapján — vagy egyéb nagyon speciális okok és méltányossági szempontok szerint — kiválasztják az egyes államokat kizárólag megillető levéltári egységeket, amelyek szerinte a levéltárak anyagának csupán töredékét fogják kitenni. Az így megmaradó levéltári anyag az utódállamok közös tulajdonát képezné, melynek hivatalos és tudományos használatához az egyes utódállamok szerződésben szabályozott korlátlan jogot kapnának. Az intézet igazgatási szempontból az osztrák kormány felügyelete alatt állna, de a kezelésben és a levéltári munkában az osztrák hivatalnokok mellé, bizonyos kulcs szerint az utódállamok is delegálnának tisztviselőket. Az intézmény tudományos irányítását az egyes államok akadémikusaiból összeállított bizottság végezné, ül. felügyelné. Károlyi emlékiratában az intézet létrehozásának gondolatát nemcsak szorosan vett levéltári érdekből elevenítette fel, hanem elképzelése mögött ott munkált a nemzeti ellentétektől végletekig megosztott Közép-Kelet-Európa történészei közelítésének szándéka. ,,E terv elfogadása különben nem csupán a likvidáció útját egyszerűsítené, nemcsak a legjobb megoldást nyújtaná, hanem még egy más, magasb kategóriájú, tartós jó eredményt is vonna maga után: a Bécstől keletre eső nemzeti államokat, ezek intelligenciája egy részét, erős szellemi szálakkal kapcsolná egymáshoz. A bécsi közös levéltárak repartíciójának megakadályozását szolgáló proveniencia-értelmezés és a kiszolgáltatási igények csekély mértékű kielégítése, valamint a közös levéltári anyag internacionalizálása állott tehát 1919 nyarán a magyar levéltári likvidációs célkitűzések homlokterében. E likvidációs program szerződéses elismertetésének lehetősége is hamarosan napirendre került, miután a bécsi olasz levéltári bizottság és az osztrák levéltáros testület, az olaszok által birtokba vett iratok elszállítása után, olyan közös nyilatkozatot tett, amely szerint „a két fél álláspontja megegyezik abban, hogy a levéltárakkal, mint szervesen keletkezett testekkel való bánásmódban, nem lehet mérvadó az, hogy állományukban bizonyos területre történik vonatkozás, hanem az, hogy ezek az állagok itt vagy ott keletkeztek-e, szóval hogy rájuk nézve csak az ismételten elismert származási elv (Provenienzprinzip), nem pedig a tartalmi vagy területi elv irányadó." 52 A proveniencia elvének a bécsi levéltárak likvidációjában érdekelt Olaszország részéről történt elfogadása kedvező alkalomnak ígérkezett arra, hogy a magyar igényeket az osztrák féllel lényegében hasonló módon ismertessék el. A bécsi magyar levéltári szakemberek előzetes tájékozódása szerint az osztrák levéltári igazgatóság hajlandónak mutatkozott a magyar igényeket elismerő megállapodás aláírására. Károlyi Árpád megbízásából az egyezmény előkészítése érdekében — valószínűleg június hó folyamán — Szekfű Gyula Budapestre utazott, és felvette a kapcsolatot a Tanácsköztársaság levéltárügyi megbízottjával, Niklai Péterrel, Feltehetően már korábbról ismerték egymást, Niklai neve ugyanis ott szerepelt azon az 1914-ben közzétett ,,A művelt magyar olvasóközönséghez" c. röpiraton, amely A száműzött Rákóczi c. könyv körüli hatalmas sajtópolómiában Szekfű védelmében keletkezett. 53 A megállapodás szükségességével Niklai egyetértett és 52 Eckhart: i. m. 25. 83 Dénes Iván Zoltán: A „realitás" illúziója. A historikus Szekfű Gyula pályafordulója. Budapest, 1976. 100 p.
