Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.
A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 185 az osztrák államigazgatási gyakorlat idézte elő. Különösen a proveniencia elv értelmezése és alkalmazása körül uralkodott teljes tájékozatlanság. Jellemző eset, hogy még a levéltárügy nemzetközi képviseletéért felelős külügyi tárca vezetője az elméleti kérdésekben felettébb jártas szociáldemokrata politikus Otto Bauer egy minisztertanácsi ülésen úgy foglalt állást, hogy az egykori közös levéltárakban őrzött, az utódállamokra vonatkozó iratokat a békeszerződés után a területi elv alapján egyszerűen ki kellene szolgáltatni. 37 Ellentmondó intézkedések sorozata következett abból, hogy az egyes levéltárak másés más minisztérium alá tartoztak, s a likvidálás gyakorlati végrehajtásában korántsem jártak el egységesen. Különösen szembetűnő volt ez az eltérő gyakorlat az utódállamoknak való ügyviteli célú iratátadás területén, amely sok esetben a proveniencia teljes ignorálását jelentette. PL: az osztrák belügyi levéltár minden 1867 utáni iratot előíratnak tekintett és azokat véglegesen átengedte az utódállamoknak. Magyarországnak ebben az időszakban inkább csak aktuálpolitikai szempontból kényes iratokat adtak át, így pl. 1919 januárjában Pápay István és Daruváry Géza kabinetirodai titkárok hagyatékát, a Fejér váry-kormány idején hivatalban maradt tisztviselők részére folyósított kegydíjak külön kezelt aktáit. A proveniencia elv sérelmére elkövetett iratkiszolgáltatásként csak annak a kb. 50 db ügyiratnak az átadását tekinthetjük, amelyet a kabinetiroda 1910—17 közötti regisztratúrájából emeltek ki. 38 Az adminisztratív célú iratátadás körüli visszásságok kiküszöbölésére 1919 áprilisában Oswald Redlich levéltári kormánybiztosi hatáskörét kiterjesztették a korábbi közös hivatalok regisztratúráira. Redlich egy olyan új iratkölcsönzési rendszert vezetett be, amely biztosította az utódállamok számára a szükséges információt, s egyúttal lehetőség szerint óvta az egykori közös hivatalok regisztratúráinak egységét. 39 A proveniencia alkalmazását mint a levéltári likvidáció alapelvét az utódállamok többnyire elutasították. Miután az osztrákok — igaz fenyegetés és kényszer hatása alatt — az olaszoknak még a békeszerződés megkötése előtt kiszolgáltatták az egykori Lombard-Velencei Királyság lokális jellegű szerveinek levéltári anyagát, ezt a precedenst felhasználva arra törekedtek, hogy Olaszország diplomáciai támogatására támaszkodva, a párizsi békekonferencián a provenienciát fogadtassák el a Monarchia levéltári öröksége felosztásának alapelveként. Az egykori közös levéltárak jövőbeni jogi helyzetét illetően az osztrák álláspont nem zárkózott el teljesen az utódállamok társtulajdonosként való elismerésétől. Kari Neisser 40 a parlamenti levéltár, Maximilian Hoen 41 altábornagy, a Hadi Levéltár igazgatója, 1919 májusában lényegében a közös levéltárak internacionalizálása mellett foglalt állást, mivel Ausztriát egyedül nem tartották képesnek az egykori közös levéltárak fenntartási és igazgatási költségeinek viselésére. A levéltárak jövőbeli jogállásával kapcsolatban a békeelőkészítés időszakában az osztrákok kerültek minden jövőt illető kötelezettségvállalást, mivel a levéltári anyag jogi helyzetében teendő enged37 AVA, Wien, Kab. prot. 1919. április 7. 38 Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien Akten des Archivbevollmächtigten, (A továbbiakban: HHStA, AAB) 1819 — 18. 39 HHSTA, AAB, 1919-119. 40 Neisser, Karl (Sorgendorf, 1859. március 10. — Bécs, 1935. október 28.) levéltáros. Pályafutása során valószínűleg mindig az osztrák parlamenti levéltárban szolgáit. ** Hoen, Maximilian. (Fulda [Németo.], 1867. február 17. — Bécs, 1940. szeptember 2.) Hadtörténész, tábornok, 1916 —1925 között a bécsi hadi levéltár igazgatója.
