Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.
186 Ress Imre menyeket végső soron eszköznek tekintették az egykori közös levéltárak törzsanyagának Bécsben tartására és sértetlenségének megőrzésére. A maximális cél nyilvánvalóan az egykori közös levéltárak kizárólagos osztrák tulajdonná alakítása volt, az utódállamoknak a proveniencia elvét sértő irat követelései ellensúlyozására azonban egyidejűleg számoltak a levéltárak internacionalizálásával. Annál is inkább, mivel az osztrák békeelőkészítés időszakában az utódállamok a Monarchia levéltári örökségének mind teljesebb felosztására törekedtek. Az egykori közös levéltárak társtulajdonná alakítását csak Magyarország sorolta békecéljai közé. A levéltári likvidációs munkálatok magyar részről a Tanácsköztársaság időszakában is folytatódtak, noha a bécsi magyar levéltárosok a proletárállam létrejöttét meglehetős tartózkodással fogadták. Ebben szerepet játszott többek között egyfajta szakmai aggodalom, ill. az attól való félelem, hogy a nemzetköziség szellemével áthatott proletariátus hatalomra kerülésével Magyarországon olyan külpolitikai orientáció, ill. olyan kultúrpolitikai irányzat fog majd érvényesülni, amely elhanyagolja a nemzeti szempontból lényeges problémákat, többek között a levéltári likvidáció kérdését. A proletárdiktatúra kikiáltása után a múzeumi és levéltári területen bekövetkezett személyi változásokról érkező hírek és más Budapestről származó értesülések igazolni látszottak ilyen jellegű aggodalmaikat. — „A Tanácsköztársaság kinevezvén új bécsi likvidáló bizottságot (Pogány 42 alatt), ennek első ülésén Gerevichnek azt mondták a tagok, hogy a bécsi tudományos lividálás úgyse fontos dolog, mivel nem sokára Ausztria és a többi országok is tanácsköztársasággá lesznek, s akkor egészen mindegy, hol és kinek a birtokában van a műkincs és a tudományos anyag" — összegezte a Tanácsköztársaság első intézkedéseiről hallomásból szerzett benyomásait Szekfű Gyula. 43 Ha az új világ teremtésének lázában és a világforradalmi perspektíva igézetében bizonyos fórumokon nyilván hangot kaptak doktriner internacionalizmusról tanúskodó megnyilvánulások, a tanácskormány hamarosan egyértelműen intézkedett a likvidációs munkák folytatása ügyében. Ellentétben Szekfű értesülésével, a bécsi likvidációs munkák irányítására végül nem a Pogány Kálmán vezetésével létrejött múzeumi direktórium kapott felhatalmazást, hanem a forradalmi kormányzótanács 1919. április 2-án megerősítette Fraknói Vilmosnak a bécsi volt közös gyűjtemények felosztásának előkészítésére az előző kormánytól nyert megbízatását. 44 E bizottság tagjává a Közoktatási Népbiztosság 1919. április 14-én nevezte ki Szekfű Gyulát 45 , és minden kétséget kizáróan Eckhart Eerenc és Stokka Tankréd is megbízást kapott a levéltári likvidáció folytatására. A levéltári felszámolás ügyének energikus felkarolása bizonyosan azzal függött össze, hogy a Tanácsköztársaság első bécsi követe, a történészként ismert Bolgár Elek személyesen kísérte figyelemmel a likvidáció menetét és tudományos problémáit. 46 "Pogány Kálmán (Pelsőc, 1882. márc. 15. — Budapest, 1951. febr. 16.) Művészettörténész. 1908 — 1920-ig a Szépművészeti Múzeum alkalmazásában állt. A Tanácsköztársaság idején a művészeti direktórium tagja és a műkincseket szocializáló bizottság irányítója. 1920-ban elbocsátották az állami szolgálatból. Ezután több tanulmányt, művészeti kritikát tett közzé. 43 Szekfű Gyula fogalmazványa Bécs, 1919. augusztus 31. MOL, Y-l. sz. v. i. 44 Gerelyes: i. m. 35. sz. irat. 45 Uo. 55. sz. irat. 48 Fraknói Vilmos a Külügyi Népbiztosságnak (A fogalmazványt Szekfű Gyula készítette, amely keltezetlen ugyan, de a tartalom alapján kétségtelen, hogy 1919 áprilisában keletkezett.) MOL, Y-l. sz. v. i.
