Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.
184 Ress Imre eges megkezdésének elodázása érdekében javasolta a megszűnt közös hatóságok regisztratúráinak archiválását és ebben a magyar levéltárosokkal együtt más nemzetiségű levéltárosok részvételét. „Minden szempontból a magyar érdek teljesen megegyezik a némettel: [ti. az osztrákkal — R. L] egységes, tudományos likvidálás szükséges. Mivel pedig ezen likvidálás első lépését, az anyag összeírását, a német—osztrák ideiglenes kezelőség mint Treuhänder nem tudja elvégezni, felmerül a gondolat, hogy neki segítségére siessünk oly módon, hogy az udvari hivatalok irattárai átnézését és összeírását részben magunkra vállaljuk. [. . .] Javaslatom megvalósítása esetén arra lehet számítani, hogy a német—osztrák igazgatóság a volt közös cseh levéltárnokokat is felszólítja a részvételre annál inkább mivel ezek is hasonló fogadalmat tettek annak idején s e munkára csak a házi-, udvari- és állami levéltár volt hivatalnokai jöhetnek tekintetbe." 34 A magyar levéltárosok 1918 végén és 1919 első hónapjaiban arra ösztönözték a magyar diplomáciát, hogy a békeszerződés aláírásáig támogassa az osztrák ideiglenes kezelőséget a közös levéltárak állagának megőrzésében. Ettől remélték annak a feltételnek a teljesülését, hogy a levéltári likvidációt a békeszerződés utáni konszolidált légkörben, egységes tudományos elvek alapján, hozzáértő levéltárosok közreműködésével s ne nemzeti presztízs-szempontok szerint, a pillanatnyi erőviszonyok függvényeként hajtsák végre. Az osztrák kormány 1919 februárjában határozta meg a Monarchia levéltári örökségére támasztott igények kezelésének módját. A vonatkozó minisztertanácsi határozat gyakorlatilag annak az emlékiratnak a célkitűzését emelte kormányprogrammá, amelyet a neves történész Oswald Redlich 35 vezetésevei készítettek a fontosabb levéltárak vezetői az egykori közös levéltárak helyzetéről. Eszerint az osztrák kormány a békeelőkészítés időszakában a levéltár i likvidáció ügyében az alábbi célkitűzések érvényesítését jelölte ki: l.A proveniencia elv általános elfogadtatásával megóvni a Habsburgmonarchia központi szerveinek működése során keletkezett levéltári anyag sértetlenségét. 2. A vitatott levéltári állagok provenienciájának tisztázása és a nem központi jellegű, lokális hatóságok iratanyagának felmérése az illetékes utódállam számára való kiszolgáltatás céljával. 3. Az átfogó irat kiszolgáltatást szolgáló előmunkálatok megindításával párhuzamosan az egyedi iratátengedés felfüggesztése a békeszerződós megkötéséig, ez az intézkedés azonban nem érintette az új államok berendezkedéséhez és a szakigazgatás folyamatos működéséhez szükséges iratok átadását. 4. A volt közös levéltárak tulajdonjogi helyzetének és a hozzáférhetőség feltételeinek szabályozása az utódállamokkal kétoldalú szerződések keretében. 36 E célkitűzéseknek az osztrák levéltárak kezdetben csak nehezen tudtak érvényt szerezni. S ezt nemcsak az utódállamok követelései, hanem részben 34 Szekfű Gyula fogalmazványa, Bécs, 1919. március 11. MOL, Y-l. sz. v. i. 35 Redlich, Oswald (Innsbruck, 1858. szept. 17. — Bécs, 1944. jan. 20.) Történész, egyetemi tanár. Az Osztrák Történetkutató Intézet növendéke, majd tanára. 1918 decemberétől rövid ideig a Haus-, Hof- und Staatsarehiv vezetője és valamennyi központi levéltárra kiterjedő hatáskörrel levéltári kormánymegbízott. Utóbbi tisztséget 1924-ig viselte. Kiemelkedő szerepe volt közös levéltárak felszámolásáról folyó tárgyalásokon és az 1918 utáni osztrák levéltárügy szervezeti kiépítésében. 36 Allgemeines Verwaltungsarehiv (A továbbiakban: AVA), Wien, Kabinettsprotokolle, 1919. február 18.
