Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ress Imre: A bécsi közös levéltárak szétválasztásának kérdése 1918–1919-ben / 175–193. o.
176 Bess Imre tárgyát, ill. a delegációs ülések vissza-visszatérő vitatémáját képezte. Az előzmények alapján joggal feltételezhetjük, hogy a parlamenti ellenzék várható közjogi oppozíciója miatti politikai megfontolások következtében fektette el a magyar miniszterelnökség 1917-ben a Haus-, Hof- und Staatsarchiv igazgatójának, Hans Schlitternek 2 azt a jövő útját jelző javaslatát, amely a Házi-, Udvari- és Állami Levéltár (Haus-, Hof- und Staatsarchiv) valamint a Közös Pénzügyminisztériumi Levéltár (Finanz- und Hofkammerarchiv) anyagából a proveniencia elve alapján javasolta a Magyarországot illető fondók kiválasztását és a két levéltár fennmaradó anyagának a közös külügyminisztérium felügyelete alatt osztrák—magyar levéltárként való egyesítését. Amikor Schütter tervét véleményezésre 1918. november elején megküldték az Országos Levéltárnak, ott a forradalmi események és a Monarchia összeomlását eredményező katonai helyzet miatt az aktualitását vesztett javaslattal érdemben már nem foglalkoztak. 3 A Monarchia felbomlásakor a bécsi közös levéltárakkal kapcsolatos első lépéseket sajtóhírek alapján foganatosította a magyar kormány. A Pesti Napló 1918. november elején magyar kormánybiztos kiküldését követelte a Ballhausplatzra a likvidálás ellenőrzésére, ill. annak megakadályozására, hogy az új osztrák hatóságok az egész udvari levéltárat egyedül vegyék birtokba. 4 A bécsi levéltárak sorsa iránti társadalmi érdeklődést mutatja, hogy Hatvani Lajos cikket kért Esztendő c. irodalmi folyóirata számára Szekfü Gyulától a levéltári likvidáció problémáiról. 5 A sajtó megnyilatkozásai többnyire a régi közjogi sérelmeket idézték, ennek ellenére a magyar kormánynak az Osztrák Államtanácshoz intézett átirata lényegében nem kifogásolta az új osztrák hatóságoknak azt az eljárását, hogy a közös intézményeket osztrák felügyelet alá helyezték, mivel a magyar érdekek védelmére elégségesnek tartották, ha a magyar állampolgárságú tisztviselők a helyükön maradnak és nem gátolják őket hivatali működésükben. A magyar levéltári érdekek képviseletére a Károlyi Mihály miniszterelnököt helyettesítő Lovászy Márton 1918. november 8-án a Magyar Nemzeti Tanács és a magyar kormány nevében a Haus-, Hofund Staatsarchiv magyar aligazgatóját, Győry Árpádot 6 kérte fel, és arra utasította, hogy „további rendelkezésig magyar állampolgártársaival együtt helyükön megmaradni és a levéltár anyagának kezelését különösen abban az irányban ellenőrizni szíveskedjék, hogy a magyar vonatkozású okmányok a magyar kormány intézkedéséig jogtalanul el ne szállítassanak." 7 A Győry 2 Schlüter, Hans (Vicenza, 1859. március 8. — Bécs, 1945. május 9.) 1884-ben került a Haus-, Hofhund Staatsarchiv kötelékébe, 1913 — 1918 között az intézmény igazgatója volt. Károlyi Árpáddal együtt nagy szerepe volt a modern levéltárszervezés alapjául szolgáló proveniencia-elv bevezetésében és a leltározási munkálatok megkezdésében. Jelentős a politikatörténeti munkássága, 8 Szűcs László: Adalékok a bécsi központi levéltári anyag Ausztria és Magyarország közötti felosztásának történetéhez (1875 — 1918). LK (33 évf.) 1962. 27 — 40. 4 Pesti Napló, 1918. november 8. 6 Ember Győző: Szekfű Gyula 1918-ban írt cikke a bécsi levéltárakról. LK (50 évf.) 1979. 311—323. 6 Győry Árpád (Döbling [Bécs], 1861. szeptember 5. — Kirchberg b. Kremsmünster, 1942. szeptember 19.) A bécsi egyetem és az Osztrák Történetkutató Intézet kurzusának elvégzése után 1884-ben került a Haus-, Hof- und Staatsarchiv kötelékébe. 1913-ban aligazgatóvá nevezték ki. A Monarchia összeomlása után nyugdíjazását kérte és a Habsburg—Lotharingiai-ház levéltári érdekeinek képviseletét vállalta el. 7 Magyar Országos Levéltár (A továbbiakban: MOL), Miniszterelnökség, központilag iktatott és irattározott iratok (A továbbiakban: K 26.). 1919— XXXVII — 1524
