Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.

ODOR IMRE A „VÉRREL ADÓZÁS" ILLÚZIÓJA (Nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában) A kiváltságokban nem szűkölködő magyar nemesség egyetlen kötelezettségére, a nemesi felkelésre hivatkozva több, mint hat évszázadon keresztül,

1 egészen 1848-ig megőrizte adómentességét. E kapcsolat szorosságát, erejét mi sem jellemezheti jobban, hogy bár a rendek a XVII. század elején elismerték a felkelés hasznavehetetlenségét,

2 mégis fenntartották, s jó száz évvel később inkább lemondtak a nemzeti hadsereg felállításáról, mintsem az adófizetést elvállalják. Az állandó hadsereg megteremtésével és a nemesi felkelés fennmaradásával (1715: VIII. te.) — Szekfű Gyula találó jellemzésével — a nemesség megmentette a véradó látszatát és az adómentesség valóságát.

3 Az ominózus törvénycikk korszakhatárt jelent a magyar hadtörténetben is. Az állandó hadsereg elismerésével a nemesség lemondott az állami Önállóság lényeges komponenséről, a nemzeti hadseregről és csupán az e szerepben tetszelgő inszurrekciót tartotta fönn. A nemesi felkelés az állandó hadseregek korában katonai szempontból szinte teljesen értéktelenné vált; a felszabadító háborúk egyértelműen bizonyították, hogy a kiképzetlen, felszereletlen nemes-katonaság még a török ellen sem alkalmazható sikerrel. A magyar nemesség személyes katonáskodásának egészen az Aranybulláig visszanyúló kötelezettsége — évszázados visszafejlődés után — a XVIII. századra hadseregszervezési szempontból fikcióvá vált. Egyetlen, de társadalmilag- politikailag annál lényegesebb funkciója maradt: indokolni a nemesség adó- és katonai szolgálat alóli mentességét.

4 A nemesi felkelés — jó ideig úgy tűnt — Bécs számára végleg elveszítette jelentőségét. A francia háborúkat megelőzően csupán egyszer került sor hadbahívására, az osztrák örökösödési háború kezdetén, 1741-ben. Történelmünk sokat emlegetett — hazafiúi kebleket büszkeséggel eltöltő — jelenete az 1741. 1 A nemesi kiváltságok elsó rögzítése az 1222. évi Aranybullában történt, a szerviensek adómentességéről a harmadik cikkely rendelkezik; feudális magánjogunk első írásbeli összefoglalásában: Werbőczy Hármaskönyve „Primae nonus"-ában (Trip. I. 9.) szintén harmadikként szerepel az adómentesség. A nemesi felkelésről (generalis exercitus, insurrectio) legkorábban ugyancsak az Aranybulla (1222: VII. te.) és annak 1231. évi megújítása intézkedik. 2 1602: IX. te. Vö. Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány és jogtörténet. Bp. 1946. 291. 3 Szabó Dezső: Az állandó hadsereg beezikkelyezésének története III. Károly korában. Hadtörténelmi Közlemények (A továbbiakban: HK), 1910. 549 — 557.; Újhelyi Péter: Az állandó hadsereg története I. Lipót korától Mária Terézia haláláig (1657 —1780). Bp. 1914. 233 — 242. ós Hóman Bálint—Szekfű Gyula:' Magyar történet IV. Bp. 1935. 340. 4 Vö. Vörös Károly: A magyar nemesi felkelés a napóleoni háborúk korában. (In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve. VII.) Salgótarján, 1981. 93 — 94.