Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Ódor Imre: A „vérrel adózás” illúziója : nemesi felkelés és adómentesség a felvilágosodás és a francia háborúk korában / 159–173. o.

160 Odor Imre évi országgyűlésen (szeptember 11-én) zajlott le, amikor a fellelkesült rendek „életüket és vérüket" ajánlották fel a magát oltalmukba ajánló fiatal királynőnek, Mária Teréziának. Kevésbé ismert, hogy a magyar nemesség nagyvonalúan lovagias ajánlata (melynek kapcsán adómentességének törvénybeiktatásáról sem feledkezett meg) az udvari körök ellenzése miatt csaknem kudarcba fulladt. A rendi törekvés, az önálló magyar seregrészként való alkalmazásra, itt került szembe először azzal az udvari elképzeléssel, amely az inszurrekciót a birodalmi ezredek kiegészítésére kívánta felhasználni. Az ellenségtől fenyegetett uralkodó s a megegyezésre hajlandóságot mutató rendek kompromiszszumaként született meg végül is az 1741. évi LXIII. te. az általános felkelésről, amely a személyes felkelésen kívül — egyedi esetként — a portális felkelést is elrendelte.

5 A viszonylag békés XVIII. században ezt követően több, mint fél évszázadig nem szólították hadba a nemeseket. A közteherviselés, pontosabban a nemesség megadóztatásának kérdése viszont ezidőtájt az államhatalom célkitűzései között vetődött fel először, mégpedig éppen a nemesi felkeléssel összefüggésben. A század második felétől, s kiváltképpen II. József uralkodása alatt a Habsburg kormányzat arra törekedett, hogy Magyarország — viszonylagos — különállását felszámolja és az örökös tartományok sorába illessze. A centralizációs törekvésnek voltak ugyan ideig-óráig tartó sikerei, de az Önálló magyar törvényhozás megszüntetésére irányuló kísérletek rendre kudarcot vallottak. Bécs képtelen volt megakadályozni, hogy a katonai ügyekben, a hadkiegészítéssel kapcsolatos kérdésekben ne a magyar országgyűlés határozatai érvényesüljenek. A privilégiumaira, s mindenekelőtt adómentességére féltékenyen ügyelő nemesség — az „ősi alkotmány" sérthetetlenségére hivatkozva — előjogának és elemi érdekének védelmében sikerrel dacolt uralkodójával, esetenként még az erőszaktól sem visszariadva.

6 A nemesi adózás kérdése — indirekt módon ugyan — már az 1751. évi országgyűlésen megjelent, 1764-ben viszont immáron kiteljesedett formában jelentkezett. A nemesi adómentesség „első hatalmas döngetője",

7 Adam Kollár ekkor megjelent művében

8 a királynő adóztatási elképzeléseit indokolva, a nemesi kiváltságok erkölcsi alapjául szolgáló inszurrekciót állította kritikája kereszttűzébe. Használhatóságát megkérdőjelezve, eltörlését, illetve pénzzel történő megváltását javasolta. A nemesség heves tiltakozásának többek között az egykorú, híres röpirat (Vexatio dat intellectum címmel, névtelenül jelent meg) adott hangot. A „Zaklatás megokosít" szerzőjének kijelentései — 8 Éble Gábor: Törvényhozás az insurrectioról 1741-ben. HK 1897. 160—224, 352 — 387, 555 — 588. 6 Föglein Antal: A. „Conscriptio Josephina" sorsa. Levéltári Közlemények, 1931. 1 — 2. szám, 112—126. 7 Hóman- Szekfű: i. m. VI. 288. 8 Kollár mfive: De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolieorum regnum Ungariae. — Kivonatosan közli Ján Tibensky: A királynő könyvtárosa. (Madách). 1985. 43 — 49. 9 A „Vexatio" 1764-ben készült, de nyomtatásban csak 1785-ben látott napvilágot. Concha Győző: „Vexatio dat intellectum" című röpirat 1764-ből. Századok (A továbbiakban: Sz) 1880. 592. Az újabb kutatások szerint szerzője Richv(w)aldszky György esztergomi kanonok Barkóczy Ferenc hercegprímás sugallatára készítette röpiratát. Lásd: Diirnmerth DezsÓ: Mária Terézia és a magyar nemesség. (In: Uő: Emese álma- Virrasztó géniusz.) Bp. 1987. 93. • ' x