Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.

• Kecskemét társadalma 1770 táján lll sünkre áll, azt mégsem állíthatjuk, hogy általa a város valamennyi lakójára vonatkozó legfontosabb adatokat ismerjük. Miként a legtöbb feudális kori összeírás, ez sem vesz figyelembe néhány kiváltságos vagy hátrányosan megkülönböztetett csoportot. így nem terjedt ki az összeírás a ferences és a piarista rend helyi szerzeteseire, lakóira. Egy 1771-ből való ,haláleseteket rögzítő feljegyzés szerint ,,Viri Religiosi Franciscani 27", „Viri Religiosi Scholis Piis 23",

21 tehát a város lakóinak létszámát ők 50 férfival növelték. Ugyancsak figyelmen kívül hagyták a református lelkészeket és tanítókat is. Nem vették számba a városban élő, de letelepedési engedélyt nem kapott görög kereskedőket sem. 1771-ben 75 férfit és 1 nőt rögzített az egyik összeírás. Ezek a kereskedők ekkor még családjukat nem hozhatták magukkal.

22 Komoly gondot okozhattak az összeírok számára a helyi nemesek. A 34 magát nemesnek valló családon belül igen eltérő az adatszolgáltatás. Az első szembetűnő vonás, hogy a 13 katolikus nemes közül csak Deák Pál nem szolgáltatott semmiféle adatot családjáról, háztartásáról. Két fő, Murányi János és Szekeres András családja személyi összetételéről is tájékoztatta az adatgyűjtőt, és az összeírással kapcsolatos további kérdésekre is választ adott. Szentkirályi József és Szentkirályi Pál rovatában csak l-l halálesetet rögzítettek. A további 10 háztartáson belül viszont kivétel nélkül feltüntették a cselédek számát, a házasságot, a szántóföld nagyságát stb. Lényegében csak a család személyeinek számáról nem voltak hajlandók nyilatkozni. Lényegesen hézagosabb a 21 református nemes közlése, csupán nyolc esetben rögzítették náluk a szolgák számát, pedig többségük a kimondottan jómódú gazdák közé tartozott, így csaknem bizonyos, hogy tartottak szolgát. A szántóföld nagyságától eltekintve alig találunk rájuk vonatkozó adatokat. Tehát az összeírás összegzése és elemzése során figyelembe kell venni ezeket a jelzett hiányosságokat. Tekintettel arra, hogy a katolikus szerzetesrend tagjai és a görög kereskedők nem éltek családi keretek között, a tényleges demográfiai változásokat csak szűk területen érintették. Márpedig ezek alkották azoknak döntő részét, akikre az adatgyűjtés nem, vagy csak részlegesen terjedt ki. őket figyelmen kívül hagyva maximálisan 40—50 család lehetett, akiktől az elemzések során el kell tekintenünk. Ez pedig a Kecskeméten gazdának minősített háztartásoknak is legfeljebb csak 2%-át jelentette, a zsellérek és a cselédek figyelembevételével arányuk még csekélyebb. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy bár az 1772-es összeírás sem teszi lehetővé a mindenirányú és teljes statisztikai elemzést, de adatainak segítségével több területen a lakosság csaknem egészéről rendkívül fontos adatokat, jellemzőket rögzíthetünk. Célszerű kiemelni, hogy a házasságkötési szokásokkal, a születésekkel és a halálozással kapcsolatosan lényegében teljes értékű adatokkal számolhatunk. Ugyancsak minimális eltérést kell figyelembe vennünk a szolgák számát, a katonának elvitt személyek és a migrációban résztvevők számát illetően is. Egészében tehát az összeírás olyan sokirányú és hasznos adatsorok összeállítását teszi lehetővé, amelyhez hasonlót egyetlen korábbi kecskeméti nyilvántartás alapján sem lehet összeállítani. Tekintettel arra, hogy sok más településre vonatkozó hasonló összeírás a kutatás rendelkezésére állhat, a kecskeméti anyag összesítése és elemzése több szempontból is indokolt. Egyrészt lehetővé teszi a feldolgozás módszerbeli 21 1504. m) 44. 22 Uo. Lásd még: a 18. sz. jegyzet.