Levéltári Közlemények, 58. (1987)
Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Iványosi-Szabó Tibor: Kecskemét társadalma 1770 táján / 105–139. o.
112 Iványosi-Szabó Tibor finomítását, másrészt az e korból való, örvendetesen gazdag kecskeméti források birtokában bőséges lehetőség nyílik az összeírás adatainak ellenőrzésére. Végül: a további feldolgozások után mód nyílhat arra, hogy átfogóbb általánosításokat is le tudjunk vonni ezen évtizedek demográfiai és társadalmi mozgásairól. Az egyes szűkebb területek feldolgozásakor alkalmazott eljárások ismertetésére az egyes fejezeteken belül célszerű kitérni, így ezeket itt mellőzzük. AZ EGYES TÁRSADALMI RÉTEGEK DEMOGRÁFIAI SAJÁTOSSÁGAI Nemesek Kecskemét földesurai sohasem éltek a város falai között. így feudális kizsákmányoló osztályról vagy csoportról ezen a mezővároson belül nem beszélhetünk. Éltek viszont a városban a XVII. századtól beköltöző nemesek, akik nemesi fundussal nem rendelkeztek. Ők éppen olyan alapon jutottak háztelekhez, kerthez vagy szántóföldhöz, mint a város lakóinak döntő többségét alkotó, jogilag jobbágy sorban levő gazdálkodók. A hódoltság idején a városban élő és itt a többi lakossal azonos módon adózó nemesek száma még csekély volt. Az 1707-es összeírásban is csak 11 nemest tüntettek fel. Az 1730-as feljegyzés szerint már 21 nemesi család fizetett taxát Kecskeméten, de közöttük a XVII. századi Kalocsa János négy, Deák Pál három és Szentkirályi Pál négy leszármazottja található. Tehát az újabb beköltözők száma csekély volt. Az 1757-es adóösszeírásban 22 nemest tartottak nyilván, akik kivétel nélkül fizették a rájuk eső adót. 2a Az 1760-as évek végén az úrbéri rendelet hatására Kecskemét és Nagykőrös nemesei megkísérelték kiváltságaik bővítését, érvényesítését elérni. Emiatt a város magisztrátusával és paraszti társadalmával sokirányú ós súlyos összetűzésekre került sor. 24 Ezekkel a próbálkozásokkal csak azt tudták elérni, hogy a személyükre kivetett adótól mentesültek, de birtokaik után tovább kellett adózniok. Az 1770-es években is viszonylag sok család kísérelte meg az adómentesség biztosítását, a nemesi kiváltságok elérését. 1778-ban a szolgabíró irányításával három csoportba osztották a város nemesi családjait. Az elsőbe tartoztak azok, akik a városban földesúri jogokat igényeltek maguknak. Ezek oldalági rokoni kapcsolatokat tudtak kimutatni egy-egy olyan földesúri családdal, amelyik jogot formált Kecskemét szolgáltatásaira. Ezek közé hat fő tartozott, közülük négy Sárközi. A második csoportba sorolták azt az újabb hat személyt, aki a városban lakott, és a szomszédos pusztákon volt nemesi birtoka. A harmadik csoportba vették azt a 38 családot, amelynek a városban levő javain kívül más birtoka nem volt. Végül felsoroltak 21 olyan személyt, akiknek nemességót kétségesnek minősítették. 25 Igen figyelemreméltó, hogy a nemesi kiváltságokra pályázók között több iparos és egyéb foglalkozású is van: Saja Péter könyvkötő, Szentkirályi Gáspár csősz, Karácsony Ádám szabó, i 23 Uo. 1757. évi összesítő. 21 Révész László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18 —19. században. Kecskemét, 1956. 25 1527. Nemesek viszonyai. 1778. február 18.
