Levéltári Közlemények, 58. (1987)

Levéltári Közlemények, 58. (1987) 1–2. - Antall József–Kapronczay Károly: A Budapesti Királyi Orvosegyesület Levéltára, mint a hazai orvostörténetírás forrása / 5–12. o.

10 Antall József—Kapronczay Károly ternyi anyagát, amelyben a Budapesti Orvosi Kör húsz esztendőt felölelő irattára volt elhelyezve. Az iratanyagot 1932 novemberében, a hivatali apparátus átszervezésekor, a második emelet egyik szobájába vitték, majd 1947-ben — az egyesület felszámolása után — az épület pincéjében helyezték el, ahol a meglehetősen rossz viszonyok között jelentős károkat szenvedett. Ennek tudható be, hogy számos értékes orvos- és tudománytörténeti dokumentum elpusztult vagy elveszett, így a Semmelweis Ignácra vonatkozó egyesületi iratok is. A jelentős károkat szenvedett iratanyag az 1950-es évek derekán az Országos Orvostörténeti Könyvtár egyik raktárába került, ahol szakszerű feldolgozása és rendezése nem kezdődhetett el, mivel az iratanyag sorsa bizonytalan volt. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és az Országos Orvostörténeti Könyvtár egyesítése (1968) után az új intézmény 1972-ben szaklevéltári jogállást nyert, és megfelelő szakmai kereteket tudott biztosítani a tulajdonában levő értékes orvostörténeti levéltári anyag feldolgozásához. A közel 30 ifm. terjedelmű orvosegyesület iratanyag rendezése ekkor kezdődhetett meg. Az iratanyag rendezésénél — mivel a segédletek többsége elpusztult — elsősorban az Orvosegyesület különböző alapszabályzatait vettük figyelembe, amelyek rendelkeztek az iratkezelésről is. Az Orvosegyesület működése alatt egy alkalommal sem adott ki iratkezelési utasítást, csak a már említett alapszabályzatok adtak útmutatót e vonatkozásban. Az 1837-ben megfogalmazott első alapszabályzat pontosan meghatározta a titoknok (titkár) és a jegyző feladatkörét: „A titoknok gondoskodik a tudományos anyag beszerzéséről, 2. szerkeszti és aláírja az egyesület minden okmányát, 3. kiadja az ülések meghívóit, 4. kezeli az ülések jegyzőkönyveit és irattárát, ő. szerkeszti a közgyűlések jegyzőkönyveit, 6. elintézi a hivatalos levelezést" A jegyző feladatköre volt a titoknok tevékenységének írásbeli támogatása, és az iratanyag kezelése. Az 1880-ban módosított alapszabályzat a főtitkár helyettesítésével meg* bízott egyik titkár hatáskörébe utalta az Igazgató Tanács jegyzőkönyveinek szerkesztését és kezelését, míg a jegyző feladata lett a tudományos ülések jegyzőkönyveinek elkészítése, a szakosztályok különböző üléseiről készített feljegyzések és jegyzőkönyvek gyűjtése, a különböző típusú iratokból sorozatok elkészítése és az irattárban történő elhelyezése. Az irattárat hivatalosan az egyesület függetlenített és fizetett adminisztrátora kezelte, aki vezette az iktatókönyveket és a különböző segédleteket is. A már említett 1880. évi alapszabályzat bővítette az egyesület pénztárosának feladatkörét és növelte adminisztrációs munkáját is. Ennek szükségességét az indokolta, hogy az Orvosegyesület kilenc alapítvány (Mészáros Károly — 1872, Budapesti Józsefvárosi Orvostársaság— 1875, Szenger Ede — 1872, Friedrich V. — 1880, Widner Ignác — 1881, Tauszk Ferenc, Schuster János és Ivanchich Lajos — 1861) felett rendelkezett, kezelte a tagdíjakból beérkezett összegeket, valamint intézte az egyesületi vagyon kihelyezésével kapcsolatos feladatokat. A pénz-* táros feladatkörébe tartozott a kézipénztár kezelése és a Pénzintézeti Központ körébe utalt pénzintézetekkel való kapcsolat tartása. A bonyolult pénzügyi adminisztráció jelentős iratanyagot képezett, amit már akkor is rendszeresen selejteztek. A tagsági nyilvántartások és a pénzügyi elszámolások különböző sorozatai hiánytalanul, bekötve megmaradtak, és ma értékes részét képezik e levéltárnak. Az egyesületi alapszabályzat pontosan meghatározta az ellenőr, a pénztárvizsgáló- és könyvvizsgáló-bizottság feladatkörét, és megválasztásának kö-