Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.

Zala megye közigazgatása a XVIII. szd. első felében 269 tokkal, elsősorban a Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben és iratokban végzett kutatások eredményein alapul, de felhasználta a Vas megyei Levéltár hasonló jellegű iratait, a Zala megyei Levéltárban levő általános adóalap öszszeírásokat és Zala megye törvényszéki iratainak adatait is. A megye közigazgatási beosztása Zala járásokra és uradalmakra tagolódott. Szabad királyi városa nem volt, csak két jelentősebb mezővárosa: Zalaegerszeg és Nagykanizsa. A megyeszékhely a veszprémi, majd 1776-tól a szombathelyi püspök oppiduma maradt. Nagykanizsát Kanizsai Orsolya felvidéki cserebirtokért átadta a XVI. század végén a kincstárnak. Lakói 1690-es felszabadulásuk után szabad királyi városnak tartották magukat, 1712-ben azonban a megye publikálta a nádor levelét a városnak a megyébe való bekebelezéséről.

6 Bár a járás fogalmát már a középkorban is ismerték, megszervezésére csak a XVIII. század első éveitől fordítottak nagyobb gondot. Zalában 1513ból három járást ismerünk. Egyikük a legnagyobb birtokokat magába foglaló nyugati, amelyet később kapornakinak neveztek. 1536-ban ketté osztották kapornaki kisebb és nagyobb járásra. Ez utóbbitól hasították ki később a lövőit, amely magába foglalta az alsólendvai uradalmat is. A másik két járás a tapolcai és a szántói volt. A XVIII. század közepére került sor a hatalmas kiterjedésű muraközi uradalom külön járássá alakulására. A járásokat még a XVIII. század első felében is szolgabíráikról nevezték el, ezért gyakran okozott gondot azonosításuk. Korszakunkban járásonként két-három alszolgabírót és azok mellé esküdteket is választottak, 1717-ben összesen 28-at. 1753-ból van először biztos adatunk arról, hogy az alszolgabírók külön kerületet, districtust kaptak.

7 Kialakultak tehát a járási tisztikarok, ezek ügyintézése azonban még szóbeli volt. Csak a megyének tett jelentések és a szolgabírók által tárgyalt perek egy része maradt fenn írásban. Járási székhelyek hiányában a szolgabírók a helyszínen, vagy saját kúriájukból intézték ügyeiket. Ezért általában — beosztottjaikkal együtt hivatalviselésük feltétele volt a járáson belüli lakhely. Ezen főleg az alszolgabírók és esküdtek esetében segíthettek úgy, hogy a megyei tulajdonban levő üres kvártélyházakba költöztették őket hivatalviselésük idejére. Külön kell szólnunk a nagy uradalmakról. Közülük a muraközit, a bellatincit és a szécsiszigetit külön adóztatták. Más, olykor ezeknél nagyobb uradalmak (pl. a veszprémi püspök, a zalavári és kapornaki konvent, a Festeticsek tulajdonában) közigazgatási különállásáról nem találunk adatokat, annak ellenére, hogy uraik részt vettek a megye életében. Az önkormányzat és az uradalmak között többnyire jó volt a kapcsolat. A köz- és kisgyűléseken mindig részt vettek az uradalmak képviselői. 1712-ben statútum is született arról, hogy 24 forint büntetés terhe mellett kötelesek megjelenni ezeken — hacsak nem tudják távollétüket megfelelően igazolni,

8 Az említett uradalmak tehát — bár elvileg a járásokhoz tartoztak — gyakorlatilag külön testet alkottak. 1750-ig adózásuk is a járásoktól függetlenül történt, bár az összeírá6 Szabó Béla: Az újszerzeményi birtokok fegyverjog megváltása Zala megyében. (In: Zalai Gyűjtemény 8.) Zalaegerszeg, 1978. 101. (A továbbiakban: Szabó 1978) 7 Degré 1980, 69 — 70. 8 Kgyjk 1712. április 26. 6*