Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
Halász Imre mány. Határozatot hoztak arról, hogyha valamennyiük személyes biztonságát garantálják, s nem gátolják tevékenységükben, visszatérnek hivatalukba. Egyben az Országos Honvédelmi Bizottmány tudomására hozzák a megye elestét. Burits elolvasva a választ, Farkas Imre főbíróval ismételten üzent Zalaapátiba, miszerint a személyes szabadságukat meghagyja a tisztviselőknek, de csak akkor, ha azonnal megérkeznek. A bizottmány tagjai erre a visszatérés mellett döntöttek, de előrelátóan a pénztárt a főadószedő felügyelete mellett Zalaapátiban hagyták. 5 Burits még Zalaegerszeg megszállásának napján a mezőváros tanácsa elé terjesztette követeléseit. Hangsúlyozta, hogy ,,. . . a cs. k. hadsereggel a várost nem ellenséges, hanem baráti módon, egyedül csak az előbbi rendnek visszaállítása véget szállván meg, a várost biztosítja arról, hogy katonái által, kiknek halálos büntetés alatt minden rablás, vagy más erőszakos tett megtiltva vagyon, a legcsekélyebb bántalmak és erőszakoskodások sem fognak történni. Ellenben Ő is a város lakosaitól szorosan megkívánja, hogy magukat csendesen és békével viseljék és felszólítja a tanácsot a közcsend és béke fönntartására". 6 „Beköszöntése" után a megszállás gyakorlatának megfelelően a ,,városi lakosok kezei közt levő fegyverek 48 óra" alatti beszolgáltatását, s a császárnak teendő hűségnyilatkozat letételét parancsolta meg. Ez utóbbira 24 óra gondolkodási időt kapott a város. Burits ,,sugalmazta" a hűségeskü letételének szükségességét, „ellenkező esetre pedig ellensége leend, hatalmában állván a várost rommá és földhöz egyenlővé tenni" — írta levelében. 7 A városi tanács azonnal garantálta a megszállóknak a közrend fenntartását, a fegyverek beszolgáltatását. A császárnak teendő hűségnyilatkozattal kapcsolatban igyekezett viszont a törvényes állapotokhoz ragaszkodni: ,,. . . ami a hűséget illeti, miután Zalaegerszeg város polgárai és lakosai koronás fejedelmüknek mindenkor hű és engedelmes jobbágyai voltak, így jelenleg is a koronás királyuknak hűséget és engedelmet ajánlanak". 8 Ez a megfogalmazás nem tetszett Buritsnak. Követelte, hogy a város tegyen hűségesküt I. Ferenc Józsefnek; a város diplomatikus válaszát azonban végül is elfogadta: „Jóllehet [. . .] törvényeink szerint egyedül csak törvényes és koronás fejedelmünknek tartoznánk hűséget, és engedelmességet esküdni, azonban [. . .] azon biztos reménynél fogva, miszerint ő császári és királyi felsége Első Ferenc József [. . .] szent koronával magát szintén megkoronáztatni fogja, [. . .] úgy ezután is alkotmányos császári és királyi Felségünknek hódolva hű és engedelmes jobbágyai szinte maradni kívánunk," 9 1849. január közepére befejeződött a megye megszállása. Alsólendva és Keszthely — a megyeszékhelyen kívüli legjelentősebb települések — egymás után kerültek osztrák kézbe, utoljára január 13-án Nagykanizsa. 10 5 Uo. 6 Nóvák, 1906; 169. 'Uo. 8 Nóvák, 1906; 169. 9 Tükör; 36. 10 Nóvák, 1906; 172. és Tükör; 36.
