Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.

284 Turbuly Éva országra, így természetesen Zalára is, amely megpróbált kedvezőbb helyzetet kiharcolni. 1718-ban Sigray alispánnak sikerült elérnie a kivetett porciók csökkentését. Ezért 100 forint jutalmat kapott. 1719-ben gróf Batthyány Lajosnéval közösen hárították el négy századnak a megyébe telepítését. Ezért a grófné 100 aranyat, Sigray 200 forint honoráriumot kapott.

53 A költségvetések állandó, jelentős tételei voltak a katonai méltóságoknak fizetett ,,discretio"-k, pénzben, terményben, vagy vadban, amelyekkel a megye a jobb kapcsolatokat igyekezett előmozdítani, mindenekelőtt pedig az ellátandó létszám csökkentését. A lakosság és a beszállásoltak közötti atrocitások mindennaposak voltak. Elképzelhető, milyen következményekkel járt a kényszerű összezártság. A megye rendeletekkel próbálta elejét venni az összeütközéseknek. Például megtiltotta a parasztok és katonák közös kocsmázását az ilyenkor kirobbanó verekedések megakadályozására, meghagyta a kocsmárosoknak, hogy nem szolgálhatnak ki két mérőnél több bort a katonáknak.

54 Az is gyakran előfordult, hogy a katonaság nem fogadta el a számára kijelölt szállást. Több statútum született ez ügyben, de betartatásukra a megyének nem volt ereje.

55 A katonai terhek közé sorolható még — bár a XVIII. században már csökkenő mértékben — a várak megerősítését szolgáló ingyenmunka, a faszállítások, előfogatok, amelyeknek megszervezése szintén a megye feladata volt; végül pedig a hadkiegészítés egyre súlyosbodó terhe, amely külön dolgozat témája lehetne. Statútum-alkotás Mivel a törvények a közigazgatás legtöbb ágában egyáltalán nem, vagy csak általánosságban intézkedtek, pótlásukról és kiegészítésükről a törvényhatóságok statutumalkotással gondoskodtak. Olyan kérdéseket is szabályoztak például az egészségügy, közbiztonság, iparügy területén, amelyekkel a megye más fórumai ebben az időben még nem foglalkoztak, jóllehet egyre fontosabbakká váltak. A statútumnak, ha országos törvénnyel nem ellenkezett, kötelező ereje volt a törvényhatóság területén.

56 A szabályrendeletalkotást általában a generális gyűléseken gyakorolták, de előfordult, hogy kisgyűlés is hozott szabályrendeletet.

57 A statútumokat bevezették a jegyzőkönyvekbe, a könnyebb kikeresés érdekében olykor a margón is jelölték őket. Gyakran előfordult, hogy kigyűjtötték egy-egy aktában, időrendben, vagy tárgykörök szerint. Ez lehetővé tette fennmaradásukat akkor is, ha a jegyzőkönyv elkallódott. Fontos kérdés, hogy mit tekinthetünk statútumnak. Általános elv szerint minden olyan rendelkezést, amely nem egy-egy személyre, esetre, helységre vonatkozik, hanem tárgykörében általános érvénnyel bír. Nem tekinthető annak a királyi, kamarai, vagy helytartótanácsi rendeletek adaptálása, 53 Szabó 1978, 105. 54

Kgyjk. 1724. december 10. 55 Uo. 56 Ember 1946, 520-541. "Kgyjk. 1716. szeptember 8., november 19., 1717. április 29.