Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.
Zala megye közigazgatása a XVIII. szd. első felében 283 az egyes megyékre. 50 1711-ben az orális egy font, megközelítőleg 1/2 kg húst és két font kenyeret, az equilis nyolc font szénát és hat font zabot jelentett. A közgyűlések gyakran visszatérő feladata volt a porciók, tehát a beszállásolandó emberek és lovak felosztása, a tisztek szálláshelyeinek kijelölése. A kisebb katonai egységeket nagyobb területen, egy századot általában több járásban osztottak szét. Az 1720-as évektől készültek olyan részletesebb dislocatiók, amelyek az egyes tiszteket rangjuk szerint megillető porciómennyiséget is feltűntették. 51 A porciók felosztását nehezítette, hogy a megyénél adóalapként dícával számoltak. A teljes termelőerő községenkénti számbavétele alapján meghatározták egy-egy dica értékét, (pl. 8 ló, vagy 6 ökör, vagy 80 juh stb.) így az összeírás bizonyos számú dicát eredményezett, amellyel elosztották az adóösszeget, és kiszámították, hány forint és dénár jut egy dicára. A felosztásnál négy dicányi adóalapra vetettek ki egy porciót. A beszállásolásokból adódó teendőket, a lakosságtól megkívánt szolgáltatások milyenségét és mennyiségét csak az 1710-es évektől szabályozták, addig a lakosság teljesen ki volt téve a katonaság kényónek-kedvének. Egymást érték a kihágások, amelyeket a kötelező szolgálmányok rögzítése nélkül nem lehetett bizonyítani. A megyéhez gyakran érkeztek az egyes helységek panaszlevelei, de az nem tudott hatékonyan fellépni a károk megtérítése érdekében. A verekedések, testi bántalmazások mellett a kihágások többsége abban állt, hogy több természetbeni juttatást, húst, bort, stb. csikartak ki az előírtnál, a felhasznált javakról nem adtak nyugtát, így azokat nem tudták beleszámolni az adóba. Ilyen ügyekben nagyszámú szabályrendeletet hozott a megye, ezekkel részletesen a statútumokról szóló fejezet foglalkozik. A visszaélések egy másik típusa volt a deperdita, amikor a beszolgáltatott terményeket a piacinál alacsonyabb árfolyamon számolták el. Az áriimitációkat többnyire ennek a megakadályozására hozták a törvényhatóságok. Az 1723: X. te.-kel felállított országos biztosi hivatal feladata elvileg a lakosság védelme volt a hadsereggel szemben. Munkáját a Helytartótanács ellenőrizte. A bizottság hatásköre kiterjedt a pénzügyek, beszállásolások, áthelyezések ellenőrzésére, a visszaélések felderítésére, a kártalanításra. Keretein belül négy, majd hamarosan hat kerületi biztosságot állítottak fel: Pozsonyban, Sopronban, Budán, Kassán, Debrecenben és Nagyváradon. 52 Zala a soproni kerülethez tartozott. A megye is választott saját tisztviselőket a katonasággal kapcsolatos feladatok ellátására. Jelölésük a közgyűléseken történt. Minden egyes, a megye területén átvonuló, vagy hosszabb ideig itt tartózkodó századhoz beosztottak egy hadbiztost. Az ő feladata volt az egység fogadása, elvezetése a szálláshelyre, a katonaság magatartásának ellenőrzése, a lakosságé nemkülönben. Munkájukért napidíjat, később rendes fizetést kaptak. Voltak járási hadbiztosok is, akik saját járásukban láttak el hasonló feladatokat. A megye félévenként tartott computust, azaz elszámolást a beszállásoltak ezredesével, a kerületi hadbiztossal, vagy más magasrangú személlyel. Ilyenkor került sor az excessusok előterjesztésére, ha lehetett orvoslásukra is. A katonatartás a század folyamán végig súlyos teherként nehezedett az s° Holub 1974, 88-89. 51 Kgyjk. 1729. június 17. 52 Komoróczy: i. m.; Ember Győző: A comissaratus provinciális felállítása Magyarországon 1723-ban. (Különlenyomat a gr. Klebelsberg Kúnó Történettudományi Intézet évkönyvéből) Bp. 1934. 7