Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.

28 Hajdú Lajos forrást jelentő birtok jövedelemből 6-7 ezer Ft-os alapítványt kell tenni, ennek éves kamata fedezné a tanítók fizetéséhez hiányzó összeget.

38 Az ellenőrzések természetesen feltárták azt is, hogy némelyik községben nemcsak a tantermek (iskolák) rosszak, hanem a tanítónak még tisztességes lakása sincsen. Ladomerszky István egyik 178l-es jelentésében például feltüntette, hogy a Szepességben több iskola szinte romos, tanításra alkalmatlan, Matejócon viszont egyetlen szoba szolgál tanteremnek és az egyházi szolgák (közöttük a tanító) lakásának; de Szentgyörgyhegyen és Strázsán is eddig a tanteremben lakott a tanító.

39 A népoktatás malmai azonban a Szepességben is lassan őröltek, mert egy esztendővel később a népiskolai felügyelőt ugyanez a helyzet fogadta, ,,a tanítói lakások megépítéséről a magisztrátusok még csak nem is gondolkodtak". Nem javult — sőt tovább romlott — az iskolaépületek állapota is: a hat helység közül (ahol az oskolaház rozoga állapotban volt) egyetlen egyben sem tett a magisztrátus semmilyen intézkedést az épületek alkalmassá tételére. Sőt Olasziban az elöljáróság lebontatta az addigi iskolát „a felsőbbség tudta nélkül" (tehát a tanügyi igazgatásnak nem jelentették), de új mesterház megépítésére nem intézkedtek, azóta a diákok a város különböző pontjaira szétszórtan tanulnak „a zsenge tanulóifjúság nagy kárára és terhére, valamint eredményei súlyos hátrányára

1

'''. Miért történt mindez? 1781. december 7-én egy tűzvész okozott jelentős károkat a városban, ez megkímélte ugyan az addig is romos iskolát, de „néhány, inkább a saját, mint a közösség hasznára törekvő polgár" az épületet lebontotta, hogy anyagát az újjáépítés során felhasználhassa. Azóta tart a szétszórtság, de a hidegtől is szenvednek a gyerekek, mert fát sem kap rendesen az iskola. Az olaszi pap levele szerint az új iskolát a magisztrátus a szegényház helyén kívánja megépíttetni, de „legmagasabb királyi rendelkezésekkel ellentétesnek látszik, hogy öregségtől és betegségektől megtört embereket otthonukból kihajítsanak"'. Úgy tűnik azonban, hogy a magisztrátus döntésének meghozása előtt nem kérdezte meg a falu egyik szellemi vezetőjének számító plébános véleményét sem, mert ő a kijelölt helyet „környezetvédelmi" szempontból sem tartotta jónak: az ablakok alatt jövő-menő szekerek dübörgése állandóan rázkódtatná az épületet, és a gyerekek figyelmét is elvonná a tanulástól a közeli bormérésből ki tántorgó részegek hangoskodása, a trágár nóták üvöltése, amely örökösen zavarja és sérti minden környékbeli lakó fülét. A magisztrátussal a plébános nagyon nincs megelégedve, mert azt is felpanaszolja, hogy — míg az új épület el nem készül — a vezetőség a szlovák templomban akarja elhelyezni az iskolát és mindez azért szomorú, mert az előző bíró két házat is vásárolt iskola céljaira, ezeket azonban az új városi vezetés — a közösség minden haszna nélkül — elherdálta. A jelentésben azonban azt is sérelmezi Ladomerszky inspektor, hogy nemcsak Olasziban, hanem Leibiczben, Ma jerke nevű külvárosában, Menyhárdon, Ruszkinóczon, Durandon, és Szepesbélán sem tettek egy esztendő alatt semmilyen intézkedést az iskolaépületek és tanítói lakások alkalmassá tételére.

40 Nem hiszem, hogy újdonságokat közlök a tisztelt olvasóval, ha mindezekhez hozzáfűzöm a Tanulmányi Bizottság, illetve a Helytartótanács állásfoglalását: elnöki levelet kell küldeni a 16 szepesi város adminisztrátorának, ebben fel kell szólítani, hogy szorítsa rá a városokat vállalt kötelezettségeik teljesítésére, adott szavuk megtartására. 3

8 OL, C-69: 1779/fons 2. Sch. Nat. Distr. Pos., pos. 46. 39 OL, C-69: 1781/fons 4. Sch. Nat. Distr. Cassoviensis, pos. 10. 40 OL, C-69: 1782/fons 1. Sch. Nat. Distr. Cassoviensis, pos. 21. és 27.. 28.