Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.
Közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon 1776 — 1790 29 Az inspektori jelentések közül nem terjedelmével, hanem inkább a helyzet könyörtelen őszinteségű diagnózisával, a javaslatok realitásával tűnik ki Jankovics Tódornak, a temesvári görögkeleti mintaiskola (tanítóképző) igazgatójának és egyben a bánáti pravoszláv népiskolák felügyelőjének 1781ben II. Józsefhez felterjesztett emlékirata. 41 őt egész eddigi életében az a törekvés vezette — írja memoriálisa bevezetőjében —, hogy munkájával lerakja alapjait a káros nemzeti előítéletek kiirtásának és annak, hogy Unmenschekből embereket és hasznos polgárokat neveljen. Ebben (ezt szerénytelenség nélkül írhatja) ért is el eredményeket: 10 évvel korábban mindössze 30 népiskola volt a Bánát területén, most 293 szerb és román iskolának 5755 diákjából 4403 már a tanév végét is megéri. 42 Az iskolaépítés részletes eredményeit a jelentés D-melléklete tartalmazza. Eszerint 1780-ban ilyen volt a három baráti megye népoktatása: Megye Helység Iskola Tanulók Kimaradtak Megmaradtak Közülük száma szorgalmas hanyag Temes 150 106 2381 620 1761 113 648 Torontál 82 70 1504 424 1080 698 382 Krassó 220 117 1870 308 1562 1060 502 Összesen 452 293 5755 1352 4403 2871 1532 Ezek az eredmények jelentősek, ígéretet nyújtanak az állam számára a kialakult nemzeti előítéletek megszüntetéséhez, valamint ,,az országrészt sújtó szörnyű bűnök és gaztettek csökkenésének eléréséhez"'. Jankovics azonban tudja, hogy ezek csak kezdeti és formális eredmények (ezt a ,,lemorzsolódott" tanulók — az összesnek 23,5%-a és a hanyagnak minősített gyerekek — 26,7% — nagy száma is bizonyítja) és a fejlődés elégtelenségének három okát jelöli meg előterjesztésében. Baj van a nép erkölcseivel — ez az első ok. Iszákosak, izgágák, bossziiszomjasak az emberek — de képesek tanulni és változni, csak csökönyösek és előítéleteik miatt bizalmatlanok. A másik ok: a papság tudatlansága, többségük csak abban különbözik az egyszerű nép gyermekeitől, hogy fel tudja olvasni istentiszteleten a szöveget (a szavak értelmét azonban gyakran nem tudja); azt hiszik: az a jó pap, ,, akinek olyan erős torka van, hogy énekével meg tudja rezegtetni az egész templomot". A harmadik ok Jankovics szerint: a terület kedvezőtlen földrajzi helyzete és a sanyarú történelmi körülmények. Ez a vidék 164 éven át török iga 41 Ez nem ismeretlen a magyar történelmi irodalomban, de azok a szerzők, akik tevékenységével foglalkoztak, elég mostohán bántak Jankovíccsal és érdemeit néhány frázissal elintézték. Marczali Henrik például a jozefinizmusról írt nagy munkájában hét sort szentel e nagy emlékiratnak, a nála említett adatok sem pontosak. Azt írja pl. hogy Jankovics munkájának eredményeképpen a népiskolai tanulók létszáma 5800-ra nőtt, holott az emlékirat szerzője szerint ez a szára csak 5755. Lásd : Marczali Henrik : Magyar ország története II. József korában. II. Budapest, 1888. 295 — 296. 42 Az előterjesztést lásd: OL, A-39: No. 5830/1781.
