Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.
280 Turbuly Éva kodnak vagy laknak, tartoznak fizetni egyaránt, de az közönséges igazság latszatik inkább azt hozni magával, hogy ezek közül is ki-ki érdeme s értéke szerént fizessen. [. . .] Hatodszor: Akik nemcsak azon határokrul, ahol laknak, hanem más akárhol, [. . .] ahol élnek és vetéseket tesznek, réteket, vagy szőlőket bírnak, avagy marhátokat tartják, azok is hitük szerint tartoznak megmondani mindazokat, melyek is nevek után fognak Írattatni. Hetedszer: Az irtás szántóföldek és irtásrétek, melyektül már három esztendő alatt hasznot vett a gazda, úgy az újonnan, hat esztendővel azelőtt plántált szőlők is, az rubrikák szerint egyenlő rendben a többivel összeírattassanak. Nyolcadszor: Az másfél esztendőn felül levő sörtvélyesek, az juhok és kecskék kolwmnáját ingrediáiják. Kilencedszer: Történik az is, hogy némely mesteremberek, avagy más akármilyen renden levő paraszt személyek az földesuraknak, avagy akármely nemeseknek házukban, avagy majorjukban és jószágjukban veszik lakásukat olyan reménységgel, hogy az közönséges szolgálat és teher alól menthessék magukat, [. . .] azért az effélék is a zsellérek számába Írattassanak javaikkal. [. . .] Tizedszer: Nemcsak az most Írattak, hanem azokon kivül, [. . .] amelyeknek netalántán az helységek engedelemmel szoktak lenni az adózásban, akár azok a helységeknek bírái, esküttjei, nótáriusai, ugy a kovácsok, mészárosok, molnárok és más akármely mesteremberek, tudni illik, akik személyükben nem nemesek, hasonlóképpen akik a nemesek számából is kihagyattak, . . . azok is egyaránt conscribálfássanak. Tizenegyedszer: Az ollyas molnárok pedig, kiknek magoknak vagyon malmok, ugy az több is, akik még ez ideig az helységek közé adóznak, ezen alkalmatossággal is az olyan helységek közé Írattassanak, az melyek közt eddig is adóztak". 38 Ugyancsak a megye feladata volt ajándékok segítségével a ráeső adóteher csökkentése, az adó beszedése a falusi bírók segítségével és továbbítása a kincstárba. A behajtással gyakran voltak problémák, a katonai végrehajtáshoz azonban csak végső esetben folyamodtak, mivel ez külön költséggel járt, és tovább csökkentette az adózóképességet is. A közgyűlés hatáskörébe tartozott egyes személyek és helységek adójának ideiglenes, általában egy évre szóló elengedése, vagy csökkentése. A különbözetet felosztották a többi adóalany között. Elfogadott indokot jelentett a kedvezményekre személyeknél természeti csapás, tűzkár, a megyének tett szolgálat, helységeknél a katonai beszállásolás, a fokozott közmunkák. Mivel a megyében a katonaság jelenléte állandósult, természetbeni tartásuk és az egyéb, rájuk fordított kiadások értékét községi és megyei szinten is levonták, az adóösszegéből. A vizsgált időszakban létezett már házipénztár — mint írtuk —, a quantumot toldották meg néhány ezer forinttal saját szükségleteikre. Ha ez kevésnek bizonyult — és ez gyakran előfordult —, egy-két forinttal növelték dicánként a beszedendő adót azzal az indoklással, hogy a házi pénztárban „nihil esset". 39 A megyei költségvetést az éves adófelosztással együtt készítették és hagyták jóvá. Ahogy láttuk, évi összege 7—14 000 forint között ingadozott. Mindig a domesticába fizették a taxás nemesek évi 3 000 forintos adóját és a molnárok 600 forint körüli taksáját. Ha volt a megye kezében jövedelmező vám, 38 Kgyi. 1730. január 23. No. 228. 39 Kgyjk. 1718. január 28., 1719. február 10., augusztus 19., 1726. október 7.
