Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.

Zala megye közigazgatása a XVIII. szd. első félében 279 concursus szavazta meg. Utóbbi esetben a nádor feladata volt a főnemesek és a megyei követek összehívása, a kívánt adó közlése készpénzben ós porcióban. A közös megbeszélések és viták után fogadták el az országos adó végleges összegét.

35 Az egyes megyékre kiszabott összeget nádori és helytartótanácsi leirat közölte hivatalosan is az önkormányzatokkal. A közgyűlés, miután ezt elfogadta, a már meglevő megyei összeírások alapján osztotta fel járásonként és uradalmanként. Az 1701-es felosztásban még külön vették a háborús időkben kiemelt státusú, tehát földesúri joghatóság alá nem tartozó véghelyek adózását, ez azonban rövidesen megszűnt. Nehézségekkel járt ebben az időszakban a Muraköz adóztatása, amely a megyének a háborúktól leginkább megkímélt területe maradt. Ez érthetően a ráeső adóteher minél nagyobb részét igyekezett a Muraközre áthárítani, az folyamatosan tiltakozott minden lehetséges fórumon. Végül 1714. június 17-én egyeztek meg a megyei közgyűlésen arról — egyelőre ideiglenesen —, hogy a Muraköz a megyét érintő adóteher 1/5-ét vállalja.

36 Később ez a megoldás állandósult. Az adó telkenkénti, illetve családfőnkénti felosztása az országos és megyei összeírások, conscriptiók alapján történt. Ilyen volt az 1696-os utolsó portális összeírás, az 1715-ös, majd 1720-ban újra megismételt országos összeírás, egy-egy megyei 1715—1716-ban és 1730-ban. Az országos összeírások részletes történeti feltárása már megtörtént.

37 A megyeieket helyi összeírok végezték a közgyűlés által megadott szempontok szerint, ahogy ezt az alábbi utasítás is mutatja: [. . .] Elsőben is: hogy ezen kívántató munka annyival is hathatósabb kimenetele véghez-megyen, szükséges, hogy conscriptor uraimék falunként edgyütt járván, nem csak a falu bíráit és esküttjeit, hanem az több ott lakozó, avagy valamely rész jószágot bíró gazdákat is, ha lehetséges mindnyájokat, ha pedig valamely nagy akadály nem engedné, nagyobb részrül, személyek szerént magok eleikben hivatván, azokat nevek szerént [. . .] az eleikben adandó kéréseknek igazán való megmondására és kinyilatkoztatására megesküttessék, és úgy amit letett hitük után az rubrikáktul rend szer ént vallanak, szorgalmatosan felírják. Másodszor: Gonscribáltatni fognak nemcsak az régebbi, hanem az újonnan megszállott helységek is, följegyeztetvén utánnok a megszállás kezdeteinek idejét, hogy ebből szabadságok is az adózástól eddig kitetszhessek, úgy, hogy az elmúlván, ezen conscriptio szerént vétethessék reájok az közönséges teher. Harmadszor: Az őszi és tavaszi vetéseknek megvizsgálásán nem csak azokat, melyek az házhelyekhez tartozandó szántóföldeken érnek, hanem az melyeket az kintlévö nemesi, avagy paraszti pusztáknak határaiul is vesznek és teremnek az lakosok, conscribálni egyaránt szükséges. Negyedszer: Történik az is, hogy az nemes leány, avagy özvegy asszony paraszt személyhez megyén, és azért amannak nemesi jószága, ennek pedig paraszti lévén, gyakorta az adózás és közönséges szolgálat eránt egyenetlenség származik efféléiül, melynek is eltávoztatására mind egyaránt conscribáltassanak mint férjének, s mind feleségének javai. ötödször: Jól lehet ugyan az előbbeni esztendőkben tett nemes vármegye végzési szerént, azon vármegyeben lakozó, és házakat, vagy boltokat bíró görögök és zsidók, vagy rácok esztendőnként 10-10 forintokat azon helység közé, ahol tartóz35 Holub 1974, 77-78. 36 Kgyjk. 1712. február 12., 1713. január 10-, április 8., 1714. június 17. 37 Kovacsics József: Bevezetés a magyar történeti statisztika forrásaiba. Bp. 1957. Varga János: A parasztság állami kizsákmányolása a XVIII. század első felében. (In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711 — 1790) Bp. 1957. 49 — 77.