Levéltári Közlemények, 57. (1986)

Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Turbuly Éva: Zala megye közigazgatása a XVIII. század első felében / 267–294. o.

276 • Turbuly Éva feladata volt a ,,jó kapcsolatok" folyamatos ápolása, hasznos információk beszerzése. Legtöbbjük egyszerre több megyét is képviselt. A táblabírók feladataival, mivel elsősorban az igazságszolgáltatás területén tevékenykedtek, az arról szóló fejezet foglalkozik. Nem tartozott a tisztviselők közé, de a megye szolgálatában állt a 12 hajdú hadnagyával. Közbiztonsági és összekötői feladatokat láttak el a megyeszékhely és a járások között. Érdemes néhány szót szólni a megye vezetőségének kiválasztásáról a vizsgált időszakban. Arról már írtunk, hogy az egyes állások betöltésénél milyen anyagi, műveltségi stb. követelményeknek kellett megfeleljen a jelölt. Most arra szeretnénk választ kapni, — egy másik tanulmány kutatási eredményeit is felhasználva

30 — milyen lehetőséget nyújtott a hivatal viselés egyes személyek és családok felemelkedésére, és milyen tartósan maradt meg egy-egy família a megye vezetésében. A nemesi vármegye tényleges vezetése a nagy- és középbirtokosok, a táblabírók és a megyei tisztviselők kezében volt, ők azonban Zalában 1819-ben a nemesség nem egészen 13%-át tették csak ki. Az egytelkes kurialisták, birtoktalan és más birtokán élő vagyontalan nemesek tömegéből csak kevesen jutottak magasabb tisztségekhez, de ez legtöbbször a család anyagi és erkölcsi megerősödésével is együttjárt. A legalsó esküdti, aladószedői, alszolgabírói hivatalokra egytelkes, vagy nagyon szerény vagyonú nemeseket is megválasztottak, főként azért, mert a csekély jövedelemmel és megbecsüléssel, de sok fáradtsággal járó zaklatott életmódot nem vállalták a tekintélyesebb birtokos családok fiai. Ez utóbbiak a hivatalviselést legtöbbször az alszolgabírósággal kezdték. Vezető állásokba olykor szerényebb vagyonnal is bejuthattak, de csak tehetség és összeköttetés révén. Az összeköttetések megszerzésének célszerű és gyakran járt útja volt a nagyobb uradalmakban való tisztségvállalás. Az itt megszerzett szakmai gyakorlat és a magas pártfogó segítségével azután még az alispánságig is eljuthattak a legrátermettebbek. A homo novusok által szerzett tekintély és vagyon biztosította a család tartós jelenlétét a megyei vezetésben. Jakasics András főszolgabíró, majd megyei összeíró és táblabíró Alsólendván volt jószágigazgató. Bár a főispán 1715. október 28-án őt nevezte ki másodalispánnak, ez a megye ellenállásán megbukott, és Inkey János lett a substitutus, majd alig egy év múlva az ordinarius vicecomes. Jakasics utóda, II. András azonban 1769 és 1781 között már betölthette az alispánságot. A megye későbbi vezető famíliáinak többsége a XVIII. század elején szerényebb középbirtokosként kezdte, sőt, Deák Ferenc dédapja, Péter 1719ben még egytelkes zsitkóci nemes volt, akit 16 évi alszolgabíróság után főszolgabíróvá választottak, majd leköszönése után bekerült a táblabírói karba. Utódai is eljutottak eddig a tisztségig, és fia, Gábor benősülve a nagy vagyonú és tekintélyes Hertelendy családba, már saját jogán tartozott a bene possessionatusok közé. Másik, egytelkesből felemelkedett család a tubolyszegi Tuboly volt. Mihály 17 évig alszolgabíróskodott, majd 1766-ban főszolgabíró lett és rokonait is sikerült jó állásokba juttatnia. A későbbiekben több táblabíró is kikerült a családból. A harmadik, megyei szolgálatban felemelkedő család a Csertánoké volt, akik a század második felében kezdték pályafutásukat. 30 Degré 1984