Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1. - Hajdu Lajos: A közép- és alsófokú iskolák ellenőrzése Magyarországon a felvilágosult abszolutizmus időszakában, 1776–1790 / 3–56. o.
26 Hajdú Lajos tésében a kérés teljesítését kategorikusan elutasította: ,,uralkodói előírás értelmében a népiskolákról való gondoskodás a földesuradalmak valamint a helyi közösségek feladata", a házi pénztár terhére tehát iskolákat létrehozni vagy tanítókat fizetni nem lehet. 36 Ugocsában tehát — a Tanulmányi Bizottság és a Helytartótanács merevsége miatt is — az első iskolák létrehozása még tovább váratott magára. De talán az is szerepet játszhatott Luby tervének meghiúsulásában, hogy az inspektorok gyakran kerültek ilyen helyzetbe: szóban megállapodtak valamiről, majd miután a megyeiek megszabadultak a „rámenős" királyi tisztviselőtől — sohanapján küldték csak utána a megállapodásról szóló írást. A falusiak viszont ettől eltérően gyakran alá is írták a kért okmányokat amikor azonban a helyzet megváltozott — különféle ürügyekkel minden követ megmozgattak, hogy vállalásuktól szabadulhassanak (ilyen esetekről a későbbiekben számolok be). Luby más alkalommal is eltért a sablontól, a konkrét körülményeknek és az oktatás céljainak megfelelően igyekezett az ellenőrzött iskolák munkájában tapasztalt hiányosságokat megszüntetni. Egyik csanádi vizitáció ja során például felfigyelt arra, hogy Makón a II. osztály tanítójának 200 Ft fizetése van, ezen felül még 40 mérő búzát, 30 mérő árpát, 6 szekér szénát, 300 kéve nádat és 3 öl fát is kap az uradalomtól — ugyanakkor az I. o. tanítójának fizetése mindössze 150 Ft (igaz, hogy ő kántor is volt, és ezért részesült a stóladíjakból, sőt jövedelmét növelte egy fél külső telek is). Luby azonban úgy ítélte meg, hogy az oktatást jobban szolgálná, ha a mezőváros katolikus közösségének külön kántora lenne és az I. o. tanítója ugyanolyan természetbeni juttatásokat kapna, mint a II. osztályban működő kollégája. ,,Bizonyos ugyanis, és ezt a tapasztalat mindennap a legvilágosabban tanúsítja, hogy az egyházi szolgálat a tanító munkáját igen erősen akadályozza, a fél telek megművelését pedig Makó városában — ahol a földek és a puszták egymástól nagy távolságra vannak — az ifjúság mindennapi oktatásával összeegyeztetni nem lehet." A nagyváradi tankerület inspektora azonban nem tekintette merev dogmának ezt az álláspontját, mert Földeák községgel (ahol kicsi a tanítói jövedelem és a falu is szegény) kapcsolatban indítványozta: az uradalom adjon az iskolamesternek egy fél jobbágy telket, amelynek megművelése itt sokkal könnyebb, mint Makón és a tanítást sem befolyásolja károsan. Az előterjesztés kapcsán a Tanulmányi Bizottság elég semmitmondónak tűnő döntést hozott: a kérést majd „egyeztetik" a kamarával (Makó és Földeák földesurával), az ügy további sorsát azonban nem kutattam. 37 Vannak azonban olyan inspektori jelentések is, amelyek nem csupán a néhány ellenőrzött iskola gondjairól, a fejlődés ottani akadályairól adnak a kormányzat számára tájékoztatást, hanem egy nagyobb vidék, esetleg az egész kerület népiskoláinak helyzetéről nyújtanak áttekintést. Közéjük tartozik Pál Gáspár pozsonyi népiskolai felügyelő egy (1779. április 24-i) jelentése is. ő ugyan eredetileg arra kapott 1778. augusztus 21-én utasítást a Helytartótanácstól, hogy a nyitrai püspökséghez (mint földesuradalomhoz) tartozó falvak-városok népoktatásának meg javítási módjaira tegyen indítványokat, de soraiból átsüt a tapasztalat, érezhető, hogy észrevételeit általá36 OL, C-69: 1780/fons 3. Sch. Nat. Distr. Ungv., pos. 26 — 28. 37 OL, C-69: 1781/fons 3. Sch. Nat. Miscellanea, pos. 13-15.
