Levéltári Közlemények, 57. (1986)
Levéltári Közlemények, 57. (1986) 2. - Trócsányi Zsolt: Reformok előtt : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicia és a Hofcommission, illetve Hofdeputation in Transylvanicis, Banaticis et Illyricis (1745–1751) / 189–245. o.
Reformok előtt 229 élni abból és jószágai jövedelméből, s így már el is adósodott, kérte elbocsátását az udvari szolgálatból s guberniumi tanácsosság adományozását. A Konferenz, másoknak példát adandó (Kemény katolizált családjából elsőnek), teljesítendőnek vélte a kérést, nemcsak a főszámvevőség elnökségét juttatta volna neki, hanem (pusztán uralkodói kegyből) a Bálintith halálával megüresedett guberniumi tanácsosságot is. Mária Terézia valóban Keményt nevezte ki. 94 Nem keveset mondó eset volt a rendek elnöke (egyben guberniumi tanácsosi) Bethlen Ádám halálával megüresedett tisztségének betöltése sem. Már az országgyűlési jelölés is mutatója volt bizonyos változásoknak. A katolikusok között a konvertita Kemény László (a majdani gubernátor) kapta a legtöbb szavazatot (79-et); új korszak, a konvertiták uralma közeledtét jelzi ez. Jócskán lemaradva követi a Kornis-család reprezentánsa, Antal (56 szavazat), majd Mikes István (48). A Gyulaffi—Pongrácz-kettős (Bornemissza János megbuktatásának főszereplői) csökkenő népszerűségét mutatja az, hogy az udvari kancellár csak 42 szavazatot kap, Pongrácz pedig 41-et, a Halierek súlyának mélyponton létét pedig a Haller Pálra jutó 21 szavazat. A reformátusok ismét jól koncentráltak: első két jelöltjük szavazatszáma megelőzte Keményt (Lázár János 94, Bánffy Zsigmond 91 szavazatot kapott), a többiek aránytalanul kevesebbet (Bánffy Farkas 40-et, Wesselényi Ferenc 27-et, Alvinczy Gábor 25-öt, az öreg Teleki Sándor — a dinasztiaalapító fia — 14-et). A katolikus és református rendek folyamodványokban folytatták a harcot. A gubernátor és a katolikus tanácsosok azzal érveltek, hogy a Habsburg-uralom kezdete óta csak egy katolikus töltötte be e tisztséget (Haller István), Bornemissza János csak meg volt választva, de nem foglalta el e tisztét. A továbbiakban arra hivatkoztak a memorandum írói, hogy a királyi tábla elnöke (Lázár János) akatolikus lévén, az egyenlőség elvével ellenkezik, hogy az országgyűlési elnök is az legyen — ezzel az ő kezükbe kerülne Erdély kormányrendszerének alapja és tengelye, minthogy az országgyűlés Juridica-t és Oeconomica-t egyaránt intéz, s ezzel a katolikus vallás kerülne veszélybe! Az erdélyi katolikus rendek vajmi kevésbé érzékelték a Birodalom központi kormányzatában lassan érlelődő változásokat; a fő tisztségekben eddig is nyomasztó túlsúlyukat (mindkét betöltött kardinális tisztség - a gubernátoré és a kincstartóé — az ő kezükben, az udvari és országos kancellárság, az ugyancsak kiemelt tisztségnek számító főszámvevőségi elnökség és főbiztosság szintén) most már teljessé kívánták tenni. A református rendek folyamodványa az uralkodó tetszésére bízta, hogy kit nevez ki; csak Bánffy Zsigmond mellett emeltek szót (szolgálataira és arra hivatkozva, hogy egy őse is viselte ezt a tisztséget), 95 s arra utalva, hogy ez az egy főtisztség jutna így is nekik. Magánfolyamodványt hárman nyújtottak be a tisztségért: Bánffy Zsigmond, aki szolgálataira, magas korára és ősei érdemeire hivatkozott, Lázár János (sok mértéktartással jelezte, hogy maga is részese a református rendek folyamodványának, s csak akkor kéri az országgyűlési elnökséget, ha a királynő nem akarja Bánffynak adni) és Kornis Zsigmond, aki főbiztossága mellé kérte a rendek elnökségét is. A Kancellárián, szokatlanul, erősen megoszlottak a vélemények. A többség katolikus elnök kinevezése mellett foglalt állást, csak Csató tanácsos javasolt református elnököt (ő is azzal az indoklással, hogy így az 94 A három főtisztség betöltése: uo. 1746:252. 95 Az Apaffy-kori Bánffy Zsigmond tanácsúrról lehet szó.
